Gyors lépések a védelem érdekében
A High Seas Egyezmény szeptemberben érte el a ratifikációs küszöböt, amikor hatvan ország erősítette meg, majd ezt követően januárban már nyolcvanhárom ország csatlakozott, köztük olyan tengeri nagyhatalmak, mint Kína és Japán. Az egyezmény alapján most először jöhetnek létre tengeri védett területek a nyílt tengereken, amelyek a világ óceánjainak kétharmadát teszik ki. Eddig ezeken a területeken mindössze az 1%-uk volt védett.
A részes országoknak együtt kell működniük a tengerkutatásban és a technológiai fejlesztésben, illetve támogatniuk kell a fejlődő államokat abban, hogy aktívan részt vehessenek az óceánok irányításában. Az olyan vállalatoknak, amelyek tevékenysége károsíthatja a tengeri élővilágot, mostantól szigorú vizsgálatot kell végezniük, továbbá a hasznosítható tengeri genetikai erőforrások kutatási eredményeit meg kell osztaniuk másokkal.
Konkrét célok és kihívások
Ezután a tagországoknak minden nemzetközi szervezetben – például az ENSZ illetékeseinél vagy a regionális halászati szervezetekben – a környezetvédelmi szempontokat kell előtérbe helyezniük. Bár a végrehajtáshoz szükséges intézmények, például a tudományos testület, még alakulnak, a védett tengeri területek kijelölésének előkészítése már megkezdődhet. Az első helyszínek között lehet az észak-csendes-óceáni Emperor-tengeralattjáró-hegység, a Sargasso-tenger vagy a Salas y Gómez- és Nazca-hátság Dél-Amerika partjainál.
Mindebből fakadóan az idő szorít: a természetvédők hangsúlyozzák, hogy 2030-ig el kell érni, hogy a világ óceánjainak 30%-a védett legyen – ez létfontosságú az élővilág megóvásához. A védett területek működését és felügyeletét illetően egyelőre több lehetőség is szóba jön: az országok együttműködése, közös járőrözés, vagy akár más ENSZ-szervezetek bekapcsolása.
Amerika tétovázása és a globális összefogás ereje
Az Egyesült Államok aláírta, de még nem ratifikálta az egyezményt, így jelenleg csak megfigyelőként vehet részt a döntésekben. Nemzetközi szokásjog szerint azonban az államoknak addig is törekedniük kell az egyezmény céljainak támogatására.
A világ minden régiójából erős politikai támogatás övezi a High Seas Egyezményt – a természetvédők szerint ez azt bizonyítja, hogy a természeti kincsek védelme még napjainkban is erősebb lehet a politikai megosztottságnál. Az óceán összeköt mindannyiunkat.
