Hógolyó a tűzben
“Egy ilyen méretű bolygót találni ennyire közel a gazdacsillagához olyan, mintha egy hógolyót találnánk, ami nem olvadt meg a pokoltűzben” – mondta a Montreali Egyetem Trottier Exobolygó-kutató Intézetének kutatója, aki a tanulmányt vezette. “Ez a bolygórendszerek sokféleségének bizonyítéka, és betekintést nyújt abba, hogyan fejlődnek a bolygók szélsőséges körülmények között.”
Az LTT 9779 b, amely közel 30-szor nagyobb tömegű, mint a Föld, kétségtelenül szélsőséges. Árapály-zárt a csillagához – ahogyan a Hold is a Földhöz -, ami azt jelenti, hogy egyik oldala folyamatosan ki van téve a csillag hőjének, míg a másik sötét és hűvösebb. Az LTT 9779 b nappali oldala közel 2000 Celsius-fokos.
Egzotikus légkör felfedezése
A kutatócsoport 22 órán keresztül figyelte az LTT 9779 b-t, a Webb teleszkóp egyik műszerét, egy spektrográfot használva, hogy feltárja a bolygó egzotikus légkörének összetételét. (A prizmához hasonlóan a spektrográfok az objektum fényét színspektrummá bontják, felfedve, mi van jelen vagy mi hiányzik egy távoli helyen.)
Felfedezték, hogy a felhők nagyon különböznek a mieinktől (amelyek vízgőzből állnak), és szilikátokból állnak, olyan ásványokból, amelyek a Földön a kőzeteket alkotják. Ezek a felhők a bolygó nyugati nappali oldalán voltak találhatók, szemben a melegebb keleti féltekével, ami arra utal, hogy az LTT 9779 b erős szelei a légköri elemeket körülszállítják a bolygón.
Az LTT 9779 b elképzelése, amely 262 fényévre található a Földtől a Szobrász csillagképben, az alábbiakban látható. Bemutatja, hogyan sűrűsödnek a rendkívül fényvisszaverő ásványi felhők a “kissé hűvösebb” nyugati nappali oldalon, majd elpárolognak, amikor a bolygó erős szelei ezeket a felhőket a forróbb keleti nappali oldalra tolják.
A Webb teleszkóp erőteljes képességei
A Webb teleszkóp – a NASA, az ESA és a Kanadai Űrügynökség tudományos együttműködése – arra tervezték, hogy a legmélyebb kozmoszba tekintsen és új ismereteket tárjon fel a korai univerzumról. Vizsgálja a galaxisunkban lévő exobolygókat, valamint a naprendszerünkben lévő bolygókat és holdakat is.
Óriás tükör: A Webb tükre, amely a fényt gyűjti, több mint 6,4 méter átmérőjű. Ez több mint két és félszer nagyobb, mint a Hubble tükre, ami azt jelenti, hogy a Webb hatszor nagyobb fénygyűjtő területtel rendelkezik. Több fény befogása lehetővé teszi a Webb számára, hogy távolabbi, ősibb objektumokat lásson. A teleszkóp olyan csillagokat és galaxisokat vizsgál, amelyek több mint 13 milliárd évvel ezelőtt alakultak ki, csupán néhány százmillió évvel az Ősrobbanás után. “Látni fogjuk a legelső csillagokat és galaxisokat, amelyek valaha kialakultak” – mondta egy csillagász, a Wisconsin-Milwaukee Egyetem Manfred Olson Planetáriumának igazgatója.
Infravörös látás: A Hubble-lel ellentétben, amely nagyrészt a számunkra látható fényt vizsgálja, a Webb elsősorban infravörös teleszkóp, ami azt jelenti, hogy az infravörös spektrumban lévő fényt nézi. Ez lehetővé teszi számunkra, hogy sokkal többet lássunk az univerzumból. Az infravörösnek hosszabb hullámhosszai vannak, mint a látható fénynek, így a fényhullámok hatékonyabban csúsznak át a kozmikus poron; a fény nem ütközik olyan gyakran és nem szóródik ezeken a sűrűn elhelyezkedő részecskéken. Végső soron a Webb infravörös látása olyan helyekre hatolhat be, ahová a Hubble nem tud.
“Fellebbenti a fátylat” – mondta egy csillagász.
Betekintés a távoli exobolygókba
A Webb teleszkóp fejlett berendezésekkel rendelkezik, amelyek forradalmasítják a távoli világokról alkotott ismereteinket. Az eszközök képesek megfejteni, milyen molekulák (például víz, szén-dioxid és metán) léteznek a távoli exobolygók légkörében – legyenek azok gázóriások vagy kisebb sziklás világok. A Webb a Tejútrendszer galaxisában lévő exobolygókat vizsgálja. Ki tudja, mit fogunk találni?
“Olyan dolgokat tanulhatunk, amelyekre soha nem is gondoltunk” – nyilatkozta korábban egy exobolygó-kutató és asztrofizikus.
