Miért érdemes a Holdra telepíteni az adatközpontokat?
A Földön a természeti események gyakran okoznak zavarokat és leállásokat. A kibertámadások és a háborúk szintén megzavarhatják a hálózatokat, vagy megsemmisíthetik magukat az adatokat is. A Hold felszíne sokkal kiszámíthatóbb hely – szinte nincs légköre, ezért nem kell időjárási eseményektől tartani. Sugárzás van ugyan, de viszonylag állandó. És a Hold – legalábbis egyelőre – nem hadszíntér.
“Mi ezt ‘ellenállóképesség mint szolgáltatás’-nak nevezzük,” mondja Stott. “Ez egy teljesen új szintű biztonsági mentés, amilyen még soha nem volt előttünk, mint lehetőség.”
A másik motiváció az adatszuverenitás. Világszerte több mint 100 országban vannak olyan törvények, amelyek korlátozzák, hogy bizonyos adatokat hol lehet feldolgozni és tárolni, gyakran csak az adott országon belül. Adatközpont-szolgáltatóként lehetetlen minden potenciális ügyfelet egyetlen helyen kiszolgálni, kivéve a világűrben. Az ENSZ 1967-es Világűrszerződése szerint a világűr és a Hold “nem tartozik nemzeti kisajátítás alá szuverenitási igény alapján”, és így kibúvót jelent az adatszuverenitási törvények alól. Egy amerikai műhold amerikai törvények alatt áll, de tartalmazhat olyan fekete dobozt, amely brit vagy bármely más ország törvényei alá tartozik. Egy holdalapú adatközpont annyi különálló fekete dobozt tárolhat, amennyire szükség van, hogy minden ügyfelét kiszolgálja.
Kormányok érdeklődése és technikai előnyök
A kormányok különösen érdeklődnek e lehetőség iránt. Ez a tesztmisszió a Florida állami kormányzat, valamint a Man-sziget adatait szállítja. Ezen kívül az Astrobotic MoonBox-ának másolatát is hordozza, és a küldetés során szórakozásból visszasugározza a Földre az Imagine Dragons “Radioactive” című dalát.
Satish Verma, a Texas A&M University Kingsville villamosmérnöki professzora, aki nem kapcsolódik a projekthez, szerint technikai előnyök is származhatnak abból, ha adatokat tárolunk a Holdon. A Hold egyes részei állandóan árnyékban vannak, ezért rendkívül hidegek, akár -173 °C-osak is lehetnek. Ez azt jelenti, hogy nem kellene energiát vagy vizet fordítani az adatközpont hűtésére. És az elektromos alkatrészek hatékonyabban működnének.
“Amikor adatközpontokat helyezel olyan környezetbe, amely már nagyon-nagyon hideg… a teljesítmény is jelentősen javul,” mondja Verma. “Mert amikor csökken a hőmérséklet, olyan dolgok, mint az elektromos ellenállás is csökkennek.”
A jövőbeli holdalapú adatközpontok teljes mértékben napenergiával működhetnek, mivel a Hold felszínének azon részei, amelyek mindig hidegek, a Hold pólusai közelében, viszonylag közel vannak azokhoz a kráterperemekhez, amelyeket légkör hiányában szinte folyamatosan napfény ér. Elméletileg az adatközpontok elrejthetők a naptól, és az energiát ezekről a peremekről lehet továbbítani, ami tökéletesen megújuló működést eredményez alacsony hőmérsékleten.
A holdalapú adatközpontok árnyoldalai
Nyilvánvaló kihívások is vannak. Először is, a Hold messze van, ami azt jelenti, hogy az adatok továbbítása időbe telik. Az egyirányú késleltetés 1,4 másodperc, ami kizárja azokat az adatokat, amelyekhez valós időben kell hozzáférni.
“Minden ‘valós idejű’ számítást igénylő feladat kihívást jelentene 1,4 másodperces késleltetéssel, például az élő közvetítés, játék, távvezérlés vagy a nagy frekvenciájú kereskedés,” mondja Steve Draper, a PYD adatközpont-szolgáltató kereskedelmi vezetője, aki nem vesz részt a projektben. “Azonban számos munkaterhelés továbbra is támogatható lenne 1 másodperc feletti feldolgozási sebességgel. Például AI tanítási munkaterhelések vagy akár nem valós idejű AI következtetések, mint a képfeldolgozás.” De “a magas késleltetés mellett az alacsony sávszélesség is kihívást jelentene,” teszi hozzá Draper.
Másodszor, ha valami elromlik a Holdon, azt sokkal nehezebb megjavítani.
“A nagy energiaigényű számítástechnikához használt adatközpontok üzemeltetése rendkívül összetett feladat, az energiaellátási és hűtési rendszerek kezelése mellett, nem is beszélve az ügyfelek specifikációinak megfelelő adatátvitelek konfigurálásáról,” mondja Draper. “Nálunk szakértők csapata működteti az adatközpontokat a helyszínen, napi 24 órában, köztük hálózati mérnökök, adatközpont-technikusok, rendszermérnökök, gépészmérnökök, megoldás-mérnökök stb.” A Lonestar képviselője, Stott szerint ez mérsékelhető sok földi teszteléssel és extra redundancia beépítésével az adatokba.
Cyberbiztonság és költségek
Bár a háborúk, hurrikánok és egyéb földi zavarok fizikai beavatkozásának valószínűsége sokkal kisebb, a kiberbiztonság továbbra is probléma, még a Holdon is. A Texas A&M egyetem Verma professzora szerint azonban, mivel ezeket a rendszereket a semmiből építik fel, kihasználhatnák a legújabb és legbiztonságosabb kiberbiztonsági protokollokat, így biztonságosabbak lennének, mint a Földön található átlagos adatközpontok.
Végül, de nem utolsósorban, pénzbe és mérnöki időbe fog kerülni annak kitalálása, hogyan lehet nagyobb adatközpontokat feljuttatni oda. “Az emberek az elmúlt 50 évben nem jártak a Holdon, de a következő tíz évben újra terveznek odamenni,” mondja Verma. “Nem tudjuk, hogyan fog alakulni a költség a jövőben. Tehát van némi bizonytalanság. De ez egyszeri költség lesz.”
Teljes gőzzel előre
Stottot nem tántorítják el ezek az aggályok. Tavaly a Lonestar virtuális adatközpontot indított a Holdon (egy harmadik fél hardverén futó szoftvert egy korábbi Intuitive Machines küldetés során), és ellenőrizték, hogy tudnak-e kommunikálni a Földről a virtuális adatközponttal, miközben az a Hold közelében és felszínén tartózkodott, a Függetlenségi Nyilatkozat oda-vissza továbbításával. Stott számára ez a második küldetés csak a következő lépés a tervükben, hogy adatokat tároljanak a Holdon vagy annak közelében.
A Lonestar tervezi, hogy következőként adatközpontokat helyez el a Hold L4 és L5 Lagrange-pontjaiban, gravitációsan stabil pozíciókban a Hold pályája mentén. Ezután a terv az, hogy adatközpontokat helyezzenek a Hold föld alatti lávacsöveibe, ahol a belső hőmérséklet nagyjából állandó -20 °C, ami hatékony működést eredményezne anélkül, hogy a Hold sarkainak szélsőséges körülményeit kellene elviselni.
A kihívások ellenére Steve Draper, a Texas A&M University Kingsville egy másik villamosmérnöki professzora úgy gondolja, hogy az előnyök elég nagyok ahhoz, hogy megkíséreljék a vállalkozást, és van ok az optimizmusra. “Ha ez a dolog beválik, és bebizonyítják, hogy megvalósítható, akkor szerintem a következő években az adatközpontok jelenthetik a legnagyobb üzletet, és ez lenne az űrtechnológia következő hajtóereje.”
