A kognitív folyamatok nem csak a fejünkben léteznek
A kiterjesztett megismerés elméletét 1998-ban vezették be. Ez az elmélet úgy véli, hogy környezetünk aktív szerepet játszik kognitív folyamatainkban.
Gondolj például arra, amikor “tollat és papírt használsz egy hosszabb szorzás elvégzéséhez” – amit egyébként elvégezhetnél fejben is, de a folyamatot kiterjeszted a külvilágra. Ha csak fejben számolnál, habozás nélkül kognitív folyamatnak tekintenéd.
A lényeg, hogy a folyamat külsővé tétele nem változtatja meg annak lényegét. Ahogy a filozófusok is fogalmaztak: “A kognitív folyamatok nem mind a fejünkben vannak!”
Az elmélet szerint, ha egy külső eszköz erőforrásai mindig elérhetők számunkra, ezek az erőforrások gyakorlatilag “alapvető kognitív erőforrásaink részévé válnak, amelyekkel a mindennapi világot értelmezzük.”
Okostelefonok és az elménk kiterjesztése
1998-ban, majdnem egy évtizeddel az iPhone megjelenése előtt, a zsebszámológépet említették példaként, megjegyezve, hogy az átlagember valószínűleg nem hordja mindig magával. Képzeljük el akkor, milyen szerves szerepet játszanak az okostelefonok kognitív folyamatainkban.
Ahogy Chalmers filozófus rámutatott, az iPhone-ja hamar elméje részévé vált, mivel helyettesítette memóriája egy részét, tárolta vágyait, számításokat végzett, és más funkciókat látott el.
Röviden: kognitív feladataink jelentős részét technológiáinkra bízzuk. Okostelefonjaink kulcsszerepet játszanak az információk követésében, az emlékezésben, a számításokban és a tájékozódásban.
A figyelemgazdaság veszélyei
Az úgynevezett “figyelemgazdaságban” a technológiák kognitív folyamatainkban betöltött szerepe tovább erősödik.
Ahogy egy Google-stratégából lett filozófus megjegyezte, a technológiák alacsony szintű célja “maximalizálni a termékükkel töltött időt, fenntartani a kattintásokat, érintéseket vagy görgetéseket, valamint a lehető legtöbb oldal vagy hirdetés megjelenítése.”
Minél több időt töltünk telefonjainkon, annál több figyelmet követelnek, és annál mélyebben épülnek be kognitív folyamatainkba.
Jogi következmények és aggasztó változások
A kiterjesztett megismerés elméletének elfogadása jelentős jogi következményekkel járhat, például arra vonatkozóan, hogy a törvény miként védhetné meg “gondolkodásunkat a jogosulatlan befolyásolástól.”
Ebből a szempontból az, hogy a Google egyetlen éjszaka alatt megváltoztathatja a térképek tartalmát, új jelentőséget nyer.
Ha komolyan vesszük a kiterjesztett megismerés elméletét, akkor a Google olyan változtatásai, mint a Mexikói-öböl átnevezése Amerikai-öbölre, problematikusan aláássák autonómiánkat. A Google képes beavatkozni kognitív folyamatainkba, és beleegyezésünk nélkül változtatásokat eszközölni – legyen szó a fizikai világ szerkezetének értelmezéséről vagy navigálási szokásainkról.
Meggyőzés kontra kényszerítés
A meggyőzés tiszteletben tartja az egyén autonómiáját. Érvelést követel, amely során érveket mutatnak be az embereknek, akik saját kognitív képességeikkel dönthetnek azok elfogadásáról vagy elutasításáról.
Ezzel szemben a kényszerítés sokkal közelebb áll az agymosáshoz. Aláássa vagy megkerüli az ember képességét, hogy eldönthesse, elfogadjon-e egy érvet vagy sem. Behatol a kognitív folyamatokba, és tudtunk vagy beleegyezésünk nélkül hajt végre változtatásokat.
Egy vízfelület nevének megváltoztatása a Google Térképen talán jelentéktelennek tűnhet, de emlékeztet minket arra, hogy ébernek kell lennünk a technológiai óriások befolyásával szemben.
