Apró bolygók a Föld közelében
A Földhöz való közelségük mellett ezek a világok azért is különlegesek, mert a radiális sebesség módszerével felfedezett legkisebb bolygók közé tartoznak. Az utóbbi évek technológiai fejlődése példátlan pontosságú méréseket tett lehetővé.
A kutatók a hawaii Gemini North teleszkóppal vizsgálták a közeli csillagok körül keringő exobolygók által okozott ingadozásokat. “Az elmúlt három évben gyűjtöttünk adatokat” – nyilatkozta Basant.
A Barnard-csillagot 1916-ban fedezte fel Edward Emerson Barnard amerikai csillagász. Ez a kisméretű, lassan égő vörös törpe csillag, amelyet az M-típusú csillagok közé sorolnak, körülbelül hat fényévnyire található. Habár közelsége révén különleges, csak a Nap tömegének mintegy 15 százalékával rendelkezik, ezért rendkívül halvány, és szabad szemmel nem látható az égen.
A múlt árnyéka
A Barnard-csillag legutóbb 1963-ban került a figyelem középpontjába, amikor Peter van de Kamp holland csillagász bejelentette, hogy bizonyítékot talált egy körülbelül 1,6 Jupiter-tömegű bolygó létezésére a csillag körül. Abban az időben még egyetlen exobolygót sem erősítettek meg, így van de Kamp bejelentése jelentős mérföldkőnek számított. Később azonban kiderült, hogy a “bolygó” jeleit valójában a teleszkóp alkatrészeinek karbantartás miatti apró elmozdulásai okozták. Ez a téves azonosítás generációkon át árnyékot vetett a bolygókeresésre.
Új mérföldkő az exobolygó-kutatásban
A Barnard-csillag körüli legújabb felfedezések azonban már kevéssé kapcsolódnak ehhez a korábbi történethez. Az új megfigyelések szerint a bolygók a Föld szemszögéből nézve majdnem élével látható síkban keringenek. Nem haladnak át közvetlenül a csillag előtt – az ilyen tranzitok hasznosak lennének az egyes világok pontos méretének pontosabb meghatározásához. A Barnard-csillag azonban olyan közel van, hogy lehetséges, hogy képeket készítsenek róluk az úgynevezett “közvetlen képalkotás” módszerével, bár ez rendkívül kihívást jelentő eljárás.
A megfigyelések alapján mind a négy bolygó csupán néhány millió kilométerre kering a Barnard-csillagtól – sokkal közelebb, mint a Merkúr átlagos 58 millió kilométeres távolsága a Naptól. A legközelebbi bolygó mindössze 2,7 millió kilométerre található a csillagtól, és alig 2,5 földi nap alatt kerüli meg. A legtávolabbi bolygó pedig kevesebb mint hét nap alatt tesz meg egy teljes keringést, körülbelül 5,6 millió kilométeres távolságban.
A bolygókeletkezés új modellje
Hasonlóan kompakt rendszereket már más vörös törpe csillagok körül is találtak, amelyek a világegyetem leggyakoribb csillagai közé tartoznak. A Rice Egyetem bolygókutatói az exobolygókról gyűjtött adatok alapján egy új bolygókeletkezési modellt dolgoztak ki. Az új modell szerint a kisebb bolygók főként a kialakuló csillagokat körülvevő gáz- és porkorongokban található törmelékgyűrűkben bekövetkező ütközésekből származnak, míg a nagyobbak általában a csillagtól távolabb formálódnak meg.
A Barnard-csillag esetében valószínűsíthető, hogy a négy bolygó kezdetben távolabb alakult ki, mint ahol most találhatók, és a protoplanetáris korong gravitációs kölcsönhatásai miatt fokozatosan befelé vándoroltak. Nem kizárt, hogy további sziklás bolygók is rejtőznek a Barnard-csillag távolabbi pályáin, ahol a körülmények hűvösebbek, és talán még az élet kialakulására is alkalmasak lehetnek.
