Valóban készen állnak az űrhajósok
A küldetés négytagú legénysége – Reid Wiseman parancsnok, Victor Glover, Christina Koch és Jeremy Hansen – minden korábbi űrutazótól messzebb fog eljutni a Földtől. Bár még nem szállnak le a Holdra, elképesztő rekordokat döntenek majd. A csapat jókedvű és felkészült: Wiseman szerint az utolsó szimulációk is hibátlanul sikerültek Houstonban, így magabiztosan állnak a történelmi pillanat előtt.
A rakéta útja szombat hajnalban vette kezdetét, miközben VIP-vendégek, dolgozók és újságírók kísérték figyelemmel, ahogy a teknősbéka sebességű szállítóeszköz feltűnő porfelhő közepette kigurult az indítóállás felé. A mintegy 18 km-es út 12 órán át tartott, az óriás szerkezet végül napnyugtakor érte el a célját.
Kritikus hetek következnek: minden óra számít
A Holdra indulás tervezett ideje február – a NASA február 6., 7., 8., 10. és 11. napján lát lehetőséget az indításra. A következő mérföldkő a Nedves főpróba (Wet Dress Rehearsal) lesz, amikor 2,8 millió liter folyékony hidrogénnel és oxigénnel töltik meg a rakétát. Ez azt jelenti, hogy az egész indítási procedúrát végigpróbálják, hogy minden működik-e, az űrhajósok azonban nem lesznek fedélzeten. Az első, ember nélküli Artemis I próba idején komoly gondot okozott az üzemanyag hűtése és töltése, de most minden javítást elvégeztek, hogy gördülékenyebb legyen a folyamat.
A holdpálya állása, az Orion visszatérő pályájának biztonsága, valamint az indítási ablak szűkössége egyaránt kulcstényező: ha elcsúszik a start, márciusban lehet újra próbálkozni.
Napról napra haladnak: öt év csúszás után végre előrelépés
Az Artemisz-program eddig legalább öt éves csúszásban van, és számos alkalommal kellett átírni a célokat, menetrendet. Csak az elmúlt egy évben sikerült felgyorsítani az összeszerelést: háromműszakos munkarendben dolgoztak a szerelők, hogy minden átfutási időt lefaragjanak. Az új boosterpárostól a fő- és felső fokozaton át az Orionig mindent több hónapos csúszással, de hibamentesen illesztettek össze, majd októberben emelték rá az űrhajót a rakéta tetejére.
Apróbb műszaki gondok – mint a menekülőnyílás-nyitást segítő berendezés hibája –, illetve pótolandó alkatrészek nehezítették a munkát, de ezek nagy részét sikerült gyorsan orvosolni. Az egyik legfontosabb akadály az Orion hőpajzsának megfelelősége volt; miután ezt is jóváhagyták, zöld utat kapott a padra szállítás.
Üzemanyagpróba – a nagy kérdőjel
A következő hetek minden lépése az úgynevezett Nedves főpróbára (Wet Dress Rehearsal) készít fel – ez dönti el, hogy tartható marad-e a februári start. Az Artemis I hasonló főpróbáján négy próbálkozás és többszöri hidrogénszivárgás nehezítette a munkát, végül csak közel egy évvel később sikerült útjára indítani. A hidrogén kezelése műszaki rémálom, hiszen nagyon alacsony a hőmérséklete és molekulája is apró, emiatt gyakoriak a szivárgások – bár ettől függetlenül nincs jobb rakétaüzemanyag.
A NASA most sem akar fix startdátumot közölni, csak azután, hogy a főpróba simán lefutott. Ha sikerül, a februári ablak reális marad, ha nem, hónapokat is csúszhat a projekt.
Indítóálláson várakozva
Az egyik legnagyobb logisztikai akadályt sikerült elhárítani: az Artemis I-nél a főpróba után vissza kellett gurítani a rakétát az összeszerelő csarnokba, hogy a vészmegszakító rendszer utolsó tesztjét elvégezhessék rajta. Ezt most szervizkarral oldják meg, így a végső vizsgálathoz nem kell újra szétbontani és elszállítani a szerelvényt – akár márciusig is várhat a padon indításra, mielőtt vissza kellene vinni az akkumulátorok cseréjére.
A helyzet tehát egy csapásra megváltozott: fél évszázad után ismét napirenden az emberi Hold-misszió, újra versenyt futva az idővel. Most minden attól függ, hogy sikerül-e hidrogént tölteni az Artemis rakétába – és hogy az űrhajósok elindulhatnak-e az eddigi leggyorsabb holdi űrutazásra.
