
Viharos kezdet: bolygók káosza
A Naprendszer születése időszakában sűrűn lakott volt a térség: a Jupiter, a Szaturnusz, az Uránusz és a Neptunusz – valamint két további óriásbolygó – folyamatosan bolygatták egymást. Ebben az úgynevezett óriásbolygó-instabilitási korszakban a bolygók elvándoroltak eredeti helyükről, és sokkal távolabb kerültek a Naptól. A 100 számítógépes szimuláció közül több is azt mutatta: öt, de néha akár hat nagy bolygó keringett ekkoriban egymás körül.
A legújabb modellek azt vizsgálták, hogyan alakult a bolygók és holdjaik sorsa ezekben a kaotikus időkben. 122 sikeres szimulációban a kutatók visszajátszották, hogyan mozgatták a bolygók a kísérőiket, és hogyan ütköztették azokat egymással. Kiderült, hogy a felesleges óriások, mielőtt elhagyták volna a Naprendszert, sorozatos gravitációs zavarokat okoztak a Jupiterhez és az Uránuszhoz közeli térségekben.
A holdak sorsa: pingpong a bolygók között
Később a szimulációk izgalmas részletet tártak fel: a Jupiter holdjai akkor maradtak leginkább stabilak, amikor két extra óriásbolygó is jelen volt. Ellenben az Uránusz holdjainak biztonságához elegendő volt egy plusz bolygó. Érdekes módon mintha két külön eseményen estek volna át a holdak, nem egyszerre. Más megközelítésben: a Jupiter négy nagy holdja – köztük az Io, az Európa és a Ganymedes – szinte érintetlenül átvészelték ezt a vihart, miközben az Uránusz holdjai korántsem voltak ilyen szerencsések.
Amikor a vándorló jégóriások közel merészkedtek az Uránuszhoz, destabilizálták annak holdjait: ezek egymással ütköztek, széthullottak, sőt, jelentős mennyiségű jég is elpárologhatott. Ez magyarázhatja, hogy az Uránusz Miranda nevű holdja miért tartalmazhat ötven százalékkal több jeget, mint a többi hold.
Az elveszett bolygók nyomában
A kutatás szerint az eltűnt bolygók tömege nagyjából az Uránusz és a Neptunusz között mozoghatott – a hatbolygós változatban kettőnek is ilyen tömege lehetett. Ezek a planéták tehát inkább jégóriás-méretűek voltak. Talán kinézetük is nagyon hasonló volt a ma is ismert két jégóriáshoz.
Bár a szakértők most nem tervezik az elveszett bolygók közvetlen felkutatását, tovább vizsgálják az Uránusz holdjait, hogy megtalálják azokat a nyomokat, amelyeket ezek a régi bolygócsaták hagyhattak maguk után. Ha a holdak valóban instabillá váltak, annak konkrét hatásai a jövő kutatásaiban mutatkozhatnak meg.
