Kvantumgyárak és állami szintű támogatás
Az USA Kereskedelmi Minisztériuma nemcsak újabb kutatási pénzeket osztott szét – ez már konkrét iparpolitika, tömeggyártást előkészítő támogatás. Az IBM csaknem 365 milliárd forintot kap egy kvantumszintű szupravezető ostyagyár felépítésére, míg a GlobalFoundries 137 milliárd forint támogatásban részesül egy többarchitektúrás gyártósorra. A maradék összeg hét speciális gyártó között oszlik meg, akik szupravezető, csapdázott ionos, fotonikus és semleges atomos kvantumszámítógépeken dolgoznak.
Lényeges hangsúlyozni, hogy ahol egy ország külön gyárakat épít egy technológiára, ott már nem az a kérdés, működik-e az adott technológia, hanem hogy mennyire gyorsan skálázható. Az USA-nak fontosabb, hogy az elavult kriptográfiát feltörő kvantumhardver gyártása hozzájuk köthető legyen, mint hogy elhúzódnak-e még az elméleti kutatások.
Posztkvantum titkosítás: mindenkin múlik
Ahhoz, hogy megvédjük a kriptográfiai rendszereket a kvantumszámítógépektől, újfajta, posztkvantum titkosításra van szükség. Mindazonáltal a védelem az utóbbi években korántsem kapott ekkora figyelmet, különösen nem anyagit. Az utóbbi egy évben már a Google kutatói is egyre pontosabban számolják, mennyi kvantumerőforrás kell a legnépszerűbb, elliptikusgörbe-alapú titkosítás feltöréséhez, ami minden pénzügyi és internetes tranzakció alapja.
Sokan hajlamosak lennének azt gondolni, hogy a védelemhez elég lenne hasonló támogatást adni, csakhogy a helyzet jóval bonyolultabb. Nemcsak pénz, hanem széles körű összefogás kell: minden böngészőnek, tárcának, tőzsdének, letétkezelőnek és címnek egyszerre kellene átállnia. A védelem csak akkor működik, ha mindenki együtt mozdul.
Globális verseny: Amerika, Kína, Európa
Nemcsak Amerika gyorsított: Kína már korábban közel 6,4 ezermilliárd forintot áramoltatott új kvantumprojektekbe, és a mostani amerikai lépés csak újabb lökést ad a pekingi támogatásoknak. Franciaország pedig saját, 360 milliárd forintos kvantumprogramját hirdette meg, nyíltan nevezve versenytársának az USA-t és Kínát. A kölcsönös beruházások egyre rövidebb döntési határidőket eredményeznek, és a kvantumversenyben mindenkinek a tétje növekszik.
A migrációs kihívás: Bitcoin és a közös döntés hiánya
A hagyományos pénzügyi rendszerekben az átállásokat központilag vezényelhetik – ilyen volt például az SSL vagy a SHA-1 titkosítás kivezetése. A Bitcoinnak és a többi digitális eszköz protokolljának azonban nincs központi irányítója. A titkosítási védelem minden egyes felhasználói ponton egyéni döntés kérdése, ezért ha nem áll át mindenki, a védelem is hiányos marad. Ráadásul a Bitcoin minden valaha költött címének nyilvános kulcsa ott van a blokkláncon, és amikor törhetővé válik a jelenlegi titkosítás, ezek egyből hamisíthatók lesznek.
Sürgető tennivalók és szigorú ütemtervek
A posztkvantum-átállást azonnal el kell indítani, hiszen a migráció lassabb a támadások fejlődésénél. Az USA már kijelölte az ütemtervet: 2030-tól ki kell vezetni az RSA-2048-at és az ECDSA 112 bites biztonságú változatát, 2035 után pedig minden kvantumsebezhető, nyilvános kulcsú algoritmus tiltott lesz állami szabványokban. Ezek kötelező határidők, amelyekhez a teljes digitális piacnak alkalmazkodnia kell.
Az amerikai szabályozás hamarosan kikövetelheti, hogy a kriptopénztárcák, tőzsdék és stabilcoin-kibocsátók nyilvánosan vállalják a posztkvantum-átállás menetrendjét, összhangban a kormányzati előírásokkal. A piac szereplői már most vitatják a szükséges kompromisszumokat, de a halogatás többé nem opció. A szabályozó hatóságoknak, például a Pénzügyminisztériumnak és az SEC-nek koordinálniuk kell a szereplőket – amire az iparág önmagától évek óta képtelen volt.
