Sirius: a kaleidoszkóp-csillag
A legfényesebb csillag az éjszakai égbolton, a Nagy Kutya (Canis Major) csillagképben található Sirius. Bár alapvetően kékesfehér színű, alacsonyan áll télen, ezért a földi atmoszféra prizmaként töri meg a fényét. Ennek köszönhetően a Sirius szikrázó színekben pompázik: távcsővel figyelve valóban olyan, mint egy kaleidoszkóp.
Jupiter szembenállásban
Különlegesen látványos élményt nyújt a Jupiter akkor, amikor szembenállásban van a Nappal, mert ilyenkor földközelben jár, és a Nap fénye teljes egészében megvilágítja. Ez 2026. január 10-én következik be. Néhány héten át remekül látható, ahogy a Jupiter két oldalán négy Galilei-holdja, az Európa, a Kallisztó, a Ganymédesz és az Io apró pontokként tűnnek fel a bolygó mellett – mindezt akár egy 10×50-es távcsővel.
Első negyed Hold
Sokan azt gondolják, hogy teliholdkor érdemes a Holdat nézni, pedig távcsővel az árnyékos részek, a kráterek és hegyek tényleg lenyűgözőek, főleg első negyed idején, amikor az éjszaka és a nappal határán drámai árnyékokat figyelhetünk meg. Ilyenkor a Hold alkonyattól éjfélig látható.
Bagoly-halmaz a Cassiopeiában
A Cassiopeia csillagkép egyik legfényesebb nyílthalmaza a Bagoly-halmaz (NGC 457), amely csaknem 100 csillagból áll, és több mint 9 000 fényévre van tőlünk. Nevét a sárga és kék csillagairól kapta, amelyek bagolyszemekre emlékeztetnek. A Cassiopeiában a W alak első V-je alatt található.
Szuperhold felkelte
Bár teliholdnál nem feltétlenül érdemes a Holdat távcsővel vizsgálni, egy kivétel akad: a felkelő Szuperhold. Amikor a Hold a horizont közelében emelkedik, narancssárgás árnyalatban tündököl, mert a fény hosszabb utat tesz meg a légkörön át, és a kékes tartomány elnyelődik. A legszebb szuperhold-élmények: december 4-én (Hideg Szuperhold), január 3-án (Farkas Szuperhold), február 1-jén (Havas Hold).
Auriga csillaghalmazai
Az Auriga csillagkép gyakran háttérbe szorul az Orion mellett, pedig három látványos nyílthalmazt tartogat: az M36, M37, M38 csoportokat. Ha rátalálsz az M36-ra, egyszerre mindhármat belefoglalhatod a távcső látómezőjébe.
Téli Tejút
Bár a Tejút nyári arca a legismertebb, a galaxisunk spirálkarjának sűrű csillagmezői télen is szépen kirajzolódnak. Csak végig kell pásztáznod távcsővel az Orion és a Cassiopeia közötti égboltot, és több ezer csillag ragyog majd előtted. December és február között a hideg, tiszta éjszakákon különösen szikrázó.
Caroline rózsája
A Cassiopeia csillagképben egy különleges nyílthalmaz, az NGC 7789 (Caroline’s Rose) vár. Csillagaival és a közöttük húzódó sötét sávokkal valóban rózsaformára emlékeztet. Nevét 1783-as felfedezőjéről, Caroline Herschelről kapta.
Földfény a Holdon
A vékony holdsarló éjszakai oldalán időnként különös fény dereng: ez a földfény, amikor bolygónk jégsapkáiról, óceánjairól visszaverődött napfény világítja meg gyengén a Hold sötét felét. Ezt december 19-e és január 18-a környékén, néhány éjszakán át figyelheted meg kora hajnalban kelet felé vagy este nyugat felé. Ez az egyik legszebb, de legtöbbször figyelmen kívül hagyott jelenség, amit távcsővel láthatsz.
