Mekkora volt a kitörés?
Egészen pontosan egy M5,7-es besorolású napkitörésről beszélünk, ami az X-osztály alatti, ám még mindig a második legerősebb kategória. Az ilyen események rövid ideig tartanak, de extrém tempóval, fénysebességgel érik el a Földet, így a megfigyelők csak utólag tudják regisztrálni a jelenséget. Emellett koronakidobódás (coronal mass ejection, CME) is keletkezett, ami lassabban haladó, de jóval tömegesebb plazma- és töltött részecskeáram, amely akár geomágneses vihart és északi fényt (aurora borealis) is okozhat.
Mire számíthatunk?
A szakértők szerint a kibocsátott CME zöme várhatóan elkerüli a Földet, de egy gyenge ütközés lehetősége fennáll május 12. és 13. között. Ez egy úgynevezett G1-es, vagyis gyenge geomágneses vihart eredményezhet, amitől Észak-Michigan és Maine területein már láthatóvá válhat a sarki fény. Ilyen viharok esetén kisebb zavarok előfordulhatnak a hálózatokban, a műholdak működésében és a vándorló állatfajok tájékozódásában.
A Nap aktivitása még nem csillapodik
Az utóbbi években a Nap kiemelkedő aktivitást mutat; a 11 éves ciklus csúcsához közel viszonylag gyakoriak az ilyen, közepes erejű kitörések. Az M5,7-es erejű napkitörést (flare) kiváltó 4436-os napfolt az elmúlt napokban különösen aktív volt, már korábban is több plazmakidobódást hozott létre. További hasonló események sem kizártak a közeljövőben.
Mi is az az aurora?
A sarki fényt a Napból érkező töltött részecskék hozzák létre, amikor ütköznek a Föld felső légkörének oxigén- és nitrogénmolekuláival. Az oxigén zöldes és vörös, a nitrogén kékes, lilás fényt bocsát ki a részecskékkel való találkozásuk során, érdekes színkavalkádot teremtve az égbolton.
