Csend, amely hangosabb minden zenénél
A “Is This What We Want?” (Ez az, amit akarunk?) című album olyan előadók számait tartalmazza, mint Kate Bush, Imogen Heap, valamint kortárs klasszikus zeneszerzők, mint Max Richter és Thomas Hewitt Jones. Az albumon társszerzőként több száz további művész neve szerepel, köztük olyan nagy nevek, mint Annie Lennox, Damon Albarn, Billy Ocean, The Clash, Mystery Jets, Yusuf / Cat Stevens, Riz Ahmed, Tori Amos és Hans Zimmer. De ez nem egy újabb Band Aid. És nem is zenei gyűjtemény. Ehelyett a művészek üres stúdiók és előadóterek felvételeit állították össze – szimbolikusan ábrázolva, szerintük milyen hatással lesz a tervezett szerzői jogi törvénymódosítás.
Macskák az üres stúdióban
“Hallható, ahogy a macskáim mozognak” – így írta le Hewitt Jones saját hozzájárulását az albumhoz. “Két macskám van a stúdióban, akik egész nap zavarnak, amikor dolgozom.” Még egyértelműbb üzenetet hordoz az album 12 számának címe, amelyek együtt ezt az üzenetet adják ki: “A brit kormánynak nem szabad legalizálnia a zenei lopást az AI-cégek hasznára.”
Más piacok felé fordulnak
A megoldás a művészek szerint az lehet, hogy olyan más piacokon adják ki műveiket, ahol jobb védelmet élvezhetnek. Hewitt Jones – aki nemrégiben egy működő billentyűs hangszert dobott a tengerbe Kent kikötőjében egy személyes tiltakozásaként (később kihalászta, bár addigra már tönkrement) – azt fontolgatja, hogy a jövőben olyan piacokra, mint Svájc, terjeszti ki zenéje terjesztését.
