
A Selyemút elfeledett csomópontja
Az Isszik-kul a világ egyik legmélyebb tava; legmélyebb pontjain eléri a 700 métert, és enyhén sós vizének medencéjéből nincs lefolyás. A tó északnyugati partján, 1–4 méter mélyen bukkantak rá Toru-Aygyr nevű, muszlim többségű kereskedőváros romjaira, amely a középkorban állt. Az expedíció során négy víz alatti lelőhelyet vizsgáltak meg, ahol épületmaradványokat, összeomlott falakat és egy, kemencében égetett téglából épült, egykori malommá alakított épületet is találtak.
Több kultúra találkozása
Az ásatások során egy hatalmas, mintegy 6 hektáros, azaz körülbelül tíz futballpálya méretű muszlim temető is előbukkant a tó fenekén. Két csontvázat sikeresen kiemeltek – arcukat Mekka irányába temették, ahogy az az iszlám hagyományban szokás. A temető a 13. századból származik, amikor a Mongol Birodalomhoz tartozó Arany Horda honosította meg az iszlámot a térségben. A várost a 10. századtól a Karahanida-dinasztia uralta, Toru-Aygyr lakói között pedig kezdetben a pogány tengrizmus, a buddhizmus és a kereszténység követői is megtalálhatók voltak – az iszlám térhódítása után azonban egyre inkább muszlim kereskedők kerültek többségbe.
Víz alá süllyedt emlékek
A régészek különlegességekre is rábukkantak: ép edények, például egy középkori muszlim vizeskorsó került elő, amelyet egy jövőbeni expedícióval emelnek ki. Több, az iszlám előtti síremléket, valamint agyagtégla-épületek romjait is megtalálták, illetve fúrásokat végeztek, hogy megértsék a város fejlődésének különböző korszakait. Az elsüllyedt város felfedezése így új fényt vet a középkori Közép-Ázsia etnikai és vallási sokszínűségére, és a Selyemút életére.
