A geopolitika játszmája Grönlandon
Trump szerint, ha az USA nem lép, akkor Kína vagy Oroszország venné át Grönlandot, és ez szerinte elfogadhatatlan. Így az elnök felvetette, hogy az Egyesült Államok „megveszi” Grönlandot Dániától, és szívesen be is fektetne a bányászatba. Mégsem a ritkaföldfémek megszerzése tűnik az elsődleges célnak, hanem az, hogy ellensúlyozza az orosz és kínai befolyást az Északi-sarkvidéken. Hiába hangzatos a politikai üzenet, szakértők szerint a grönlandi lehetőségek legfeljebb álomnak tűnnek: a bányászat gazdaságilag és technológiailag is kivitelezhetetlen.
Zord valóság: a bányászat fizikai akadályai
Grönlandon még a legnépesebb déli részeken sincs út vagy vasút a lelőhelyekig. Akit érdekelne a bányászat, annak először utakat, energiaforrást és a dolgozóknak lakhatást kellene teremtenie – mindezt a világ egyik leghidegebb, legelzártabb régiójában. A kinyerés folyamata ráadásul problémás: a ritkaföldfémeket eudialitból kéne kinyerni, amihez jelenleg nincs gazdaságosan működő módszer. Más helyeken, például Kínában vagy az USA-ban ezek az elemek könnyebben feldolgozható kőzetben találhatók.
Az éghajlat mellett a környezetvédelmi aggályok is erősek: a bányászat és a feldolgozás során mérgező vegyületeket használnak, miközben Grönland az ökoturizmusban reménykedik. A ritkaföldfémekkel gyakran radioaktív urán jár együtt, ami csak növeli a bányászati beruházások kockázatát.
Piaci küzdelem, világpolitika és árháborúk
A globális ritkaföldfém-ellátás jelenleg Kína kezében van, amely a világ kitermelésének több mint 90%-át uralja. Bármely piaci rivális próbál bányát nyitni, a kínai állam képes áreséssel elfojtani a kezdő vállalkozásokat – lenyomja az árakat, majd amikor a külföldi bánya felszámolódik, ismét emeli. Ráadásul a legtöbb ritkaföldfém-feldolgozó üzem is Kínában működik; az exportőrök így kénytelenek oda küldeni az alapanyagot, akárhonnan is bányásszák azt ki.
Az Egyesült Államok ugyan már régóta próbál alternatív bányászati projekteket támogatni – amerikai cég működteti például az egyetlen hazai ritkaföldfém-bányát, és beruházások folynak lítiumkitermelésbe és akkumulátor-újrahasznosításba is –, de Grönland jelentőségét és a kitermelés bonyolultságát látva a szakma inkább a már működő projektekre koncentrálna.
Érdemesebb máshova figyelni
A ritkaföldfém-ipar szereplői szerint a legrövidebb út a piacra a már létező, igazolt amerikai vagy más országbeli bányák támogatása volna. Ma több tucat cég próbálkozik Grönlandon, de egyikük sincs a termelés közelében; mind legalább százmilliárd forintos nagyságrendű beruházást keres, hogy túljusson az első ütemen. Jó példa a texasi Noveon Magnetics, amely évente több mint 2000 tonna mágnest képes gyártani, teljesen kínai források nélkül.
A fentiek tükrében egyértelmű: Grönland ritkaföldfémjei hosszú távon sem kínálnak gyors megoldást a nyugati iparnak. Amíg a politikai tőkéből nem lesz út, energia és technológia, az észak-amerikai ritkaföldfém-láz inkább csak látványos geopolitikai színjáték marad.
