Az ellátási lánc törékenysége
Másként fogalmazva, az MI-korszak háttere alig ismert, függőségekkel teli és meglehetősen törékeny. A világ legfejlettebb chipjeinek több mint 90 százaléka ugyanabból az üzemből – a tajvani TSMC-ből – gurul ki, a szükséges litográfiai gépeket kizárólag az ASML gyártja, gépenként mintegy 123 milliárd forintért. Hatalmas befektetések építik ezt az infrastruktúrát, de a leggyengébb láncszem mégis egy hétköznapi nemesgáz: hélium nélkül nincs zavartalan működés.
Az MI utóélete: dokumentációs káosz
Az MI-modell tanulása a betanítással véget ér – innentől a válaszok már csak keresésből és visszakeresésből születnek, gyakran fel nem ismert ellentmondásokkal vagy téves forrásokkal. A vállalatok hiába bíznak az MI-ben, az eredmény a legfrissebb vagy legrelevánsabb feltöltött dokumentumtól függ, függetlenül attól, hogy helyes-e, naprakész-e, vagy egyáltalán aktuális-e. Ez önmagában nem hiba, hanem a rendszer játékszabálya – a legtöbb helyen a tudásbázis elavult, töredezett leírásokon alapul, amelyekért talán már nincs is felelős munkatárs.
A tartalom vált valós veszéllyé
Régen egy ügyintéző csupán rossz segédletet talált, majd továbblépett. Ma az MI – még ha hamis, ellentmondó adatokat talál is – összegyúrja ezeket magabiztos válasszá. Így az egykor lappangó hiányosság látványos problémává nőtt: az elavult, rendezetlen dokumentáció minden MI-lekérdezéssel csak tovább rontja az eredményt. A versenyelőny annak jut, aki képes a legpontosabb, legátláthatóbb tudásbázist fenntartani.
A legkönnyebben javítható gyenge pont
Szinte minden más, MI-kapacitást érintő szűk keresztmetszet – gyárépítés, energiahálózat-bővítés, modellfejlesztés – milliárdokat és éveket kíván. A dokumentáció helyretétele azonban fegyelmezett tartalomkezeléssel, egyetlen hiteles forrás bevezetésével, verziókövetéssel és rendszeres ellenőrzéssel aránylag csekély ráfordítással megoldható. Paradox módon a szervezetek gyakran milliókat ölnek az azonnali válaszok elérésébe, de azt ritkán vizsgálják, igaz-e, amit a rendszer válaszol.
Az elfelejtett kérdés: honnan jön az MI-válasz?
A figyelem a látványos és drága infrastruktúrára irányul, miközben ezekbe az átlagembernek semmilyen beleszólása nincs. Abban viszont igen: hogy mit olvas vagy mit talál meg az MI – és ez legtöbbször nem más, mint egy három éve feltöltött, ismeretlen dolgozó által írt cikk. Mindeközben az emberiség történetének legfejlettebb információ-visszakereső rendszerét egy évek óta nem olvasott dokumentumkupac táplálja.
