Rézkorszak nyomai a magasban
Idővel kiderült, hogy a szemet gyönyörködtető zöld kő valójában malachit, amelyből a történelem során rezet olvasztottak. Mivel ez az anyag nem fordult elő a barlangban, a kutatók szerint az emberek célzottan vitték oda, és hőforrással – főként faszénnel – dolgozták fel. A Rézkorszak, amely Kr.e. 5000-től 2000-ig tartott Európában, meghatározó volt: az emberek rézből készítettek eszközöket, ékszereket és edényeket. A híres Ötzi is rézfejszével halt meg Kr.e. 3300-ban, és sokak szerint ő is rézlelőhelyeket kereshetett az Alpokban.
A malachit hevítésével először szén-dioxid szabadul fel, majd fekete réz-oxid keletkezik, amelyet további szén hozzáadásával rézzé, például rézrudacskákká alakítottak. A barlangban tucatnyi őskori tűzhelyet is találtak, ahol nagy valószínűséggel folyt a réznyerés.
Ősi ékszerek és temetkezés nyomai
A legrégebbi használat ideje Kr.e. 5000 és 4300 közé tehető, a legintenzívebb időszak azonban Kr.e. 3600 és 2400 között zajlott. Erre az időszakra datálható a legtöbb égetett malachittöredék, több tűzhely, valamint a kulturális leletek – például egy hosszúkás, Glycymeris-kagylóból készült függő, egy barna medvefogból átfúrt medál, továbbá egy tejfog és egy ujjperc. Utóbbiak azt sejtetik, hogy a barlangot temetkezési helyként is használták.
Az intenzív bányászat generációkon átívelő tudásra és annak átadására utal. Idővel bebizonyosodott, hogy a Pireneusok központi szerepet játszottak az ősi közösségekben, szorosan beépülve mozgás- és erőforrás-használati stratégiáikba.
Folytatódik a kutatás
A feltárások folytatódnak, és a kutatók azt tervezik, hogy hamarosan véglegesen igazolják: a zöld ásvány valóban malachit. Ez újabb részleteket tárhat fel azokról a technikákról és okokról, amelyek miatt ez a hegyvidéki barlang négyezer éven át az őskori bányászok célpontja maradt.
