Kitekintés az Orionból
A legtöbb kép az Orion űrkapszulából készült: Reid Wiseman, Christina Koch és Victor Glover NASA-űrhajósok, valamint Jeremy Hansen, a Kanadai Űrügynökség űrhajósa éppúgy megmutatták az űrhajó ablakából nyíló panorámát, mint az űrkabin szűk belső terét is. Ezek az ablakon át készített képek az online tér legnépszerűbbjei közé kerültek, hiszen azt sugallják: négy bátor ember vállalta az ismeretlen kihívásait, hogy ilyen képeket mutasson be mindenkinek.
Fény és árnyék a Holdon
A holdkerülés legdrámaibb pillanatai közé tartoznak a napfényben úszó holdfelszín fotói. Az űrhajó legközelebb 6 545 km-re közelítette meg a Holdat, ekkor a legénység minden szögből igyekezett megörökíteni a krátereket, a „terminátor” (a fény és árnyék határa) mentén is. Ezek a képek azonban nemcsak látványosak, hanem kutatások alapjául is szolgálnak.
Az ikonikus Föld
Így születtek meg az új kedvencek: ahogy a kék bolygó eltűnik a Hold horizontja mögött, vagy épp vékony sarlóként tűnik fel az Orion ablakán keresztül, ráirányítva a figyelmet, mennyire kicsik vagyunk az univerzumban. Az egyik képen Koch mosolyát látjuk, a másikon a napfényes Föld mosolygós félholdként lebeg a fekete háttérben, miközben már úton vannak vissza a Csendes-óceán felé.
Ritka pillanatok az űrből
A Holdat megkerülve a csapat ritka űrbéli napfogyatkozást is átélt, amelynek során a napkorona fénye áttört a holdi hegyek peremén. Miután 40 perc néma sötétségben töltöttek, ismét feltárult előttük a Hold napsütötte oldala, a háttérben pedig csillagközi porfelhők rajzolták ki a galaxist is.
Úton a jövő felé
A misszió során született képek egyben a tudomány számára is hatalmas adatbázist jelentenek, hiszen a Tejútrendszer legsűrűbb, csillagokkal teli régiói is láthatók anélkül, hogy a földi fények bezavarnának. Az Artemis II különlegessége, hogy minduntalan emlékeztet: a Hold csak egy állomás; a legénység – és a képeik – egyszer még visszatérnek, immár a felszínre is, várhatóan 2028-ban.
