Nyolc perc alatt az űrbe: száguldás a Swift nyomában
A Northrop Grumman L-1011 típusú óriásgépe egy Pegasus XL rakétával emelkedett a Mojave Air and Space Port kifutójáról. Innen egyenesen a Kvajalein-atoll felé tartottak, hogy elérjék az egyenlítői Csendes-óceán feletti indítási zónát. Jó időjárásra várva több napig vesztegeltek, de végül 12 500 méteren a pilóták kioldották a 18 méteres rakétát, amely néhány másodperccel később begyújtotta a szilárd hajtóanyagú első fokozatot.
Mindössze nyolc percre volt szükség ahhoz, hogy a Pegasus XL három fokozata elérje a Föld körüli pályához szükséges sebességet. A rakéta felső fokozata levált, majd közel 13 perccel az indítás után pályára állította a fél tonnás Link műholdat, amely a Katalyst Space Technologies legfrissebb fejlesztése. Egyedülálló teljesítmény: a cég kevesebb mint egy év alatt fejlesztette ki, tesztelte, majd fellőtte a műholdat – a szokásos több év helyett. Ráadásul a Pegasust csak ritkán használják, de most különlegesen alacsony pályára kellett célozni, amit más rakétákkal drágábban, vagy egyáltalán nem lehetett volna elérni.
Hogyan kapja el a Link a Swiftet?
A következő hetekben a Katalyst földi csapata teszteli a Link hajtóműveit, navigációját és szenzorait. Különlegessége, hogy robotkarokkal és kamerákkal közelíti majd meg a 21 éves Swift műholdat, amely eredetileg sosem készült ilyen űrbeli „találkozásra”. A Link három plazmahajtóművel emeli majd magasabbra a Swiftet, de előtte biztosítaniuk kell, hogy a kapcsolódás biztonságos legyen; a földi irányítás folyamatos felügyeletet ígér.
Konkrétabban, a földi csapat arra is figyel, milyen sérüléseket szenvedett a Swift hőszigetelése, illetve hogy vannak-e alkalmas helyek a megfogásra. Ez azért is nehéz, mert a Swift dokumentációja hiányos, nincsenek előre kijelölt „megfogási pontok”. A művelet során a két műhold finoman összehangolt manővereket hajt majd végre, hogy feltérképezzék a lehetséges kapaszkodókat, és elkerüljék, hogy letépjenek fontos szigetelőrétegeket.
Következésképpen a Katalyst és a NASA is hangsúlyozzák: bátor kísérlet ez, sok a bizonytalan tényező. A menetrend szoros, mert a Swift várhatóan októberre már olyan alacsonyra süllyed (300 km alá), hogy egyre nehezebb lesz elérni a gyorsuló légköri fékeződés miatt.
Miért olyan fontos a Swift megmentése?
A Swift pályája 20,6 fokos szöget zár be az egyenlítőhöz képest, ezért is kellett különleges indítási stratégiát választani. A Swift 77 milliárd forintból készült, fő feladata a gammasugár-kitörések – az univerzum legerőteljesebb robbanásainak – észlelése, amelyre mind a mai napig világszerte kutatók támaszkodnak. Műszerei több hullámhosszon is képesek mérni, ami kulcsfontosságú az utóészlelésekhez.
A történelmi jelentőségű küldetést részben azért is indították, hogy kiderüljön: lehetséges-e egy ilyen űrbeli mentés – olyan robotizált megoldással, amelyhez nem kellenek űrsétát végző asztronauták. Ha a próbálkozás sikerül, a jövőben olcsóbban és biztonságosabban lehet karbantartani, akár még utólag is bővíteni vagy megjavítani műholdakat.
Új paradigma az űrben: nem csak egyszer használatos műholdak léteznek
A Katalystnál cél, hogy megváltozzon az űrkutatás szemlélete. Hosszú évtizedeken át a műholdakról úgy gondolkodtak: egyszer felbocsátják, elvégzi a feladatát, majd bezuhan vagy „temetőpályára” kerül. Mostantól azonban szeretnék elérni, hogy minden műhold utólag is javítható, feltölthető, bővíthető, akár még más feladatra is átalakítható legyen – akkor is, ha eredetileg nem készítették fel ilyen műveletekre. Ez a szemlélet forradalmasíthatja az űripart.
Következésképpen, ha a Link sikeresen eljuttatja a Swiftet biztonságosabb, magasabb pályára, új korszak kezdődhet: az űreszköz-üzemeltetés dinamikus, javítható, újrahasznosítható modellje válhat általánossá az „eldobható” helyett.
