Hogyan készül egy univerzum?
A friss kutatás bemutatja, hogy a csillagok és a galaxisok sorsa mennyire múlik belső (például tömeg, fekete lyukak) és külső (környezeti) tényezőkön. A világegyetem történetének egyik legfontosabb időszaka már régen lezárult: a csillagképződés aranykora elmúlt, és ebben a kozmosz hálózata játszott kulcsszerepet. Sűrűbb régiókban kezdetben felgyorsult a galaxisok fejlődése, majd az idő múlásával ezekben a térségekben leállt az új csillagok keletkezése.
Minden idők legnagyobb űrfelmérése
A COSMOS-Web elnevezésű felmérés 255 órányi JWST-megfigyelésen alapul, és három teliholdnyi eget fed le – ez példátlan átfogás. A korábbi, 2021-es Hubble- és Spitzer-adatokhoz képest jóval pontosabb eredmények születtek, több halvány és távoli galaxis felbukkanásával. A JWST érzékenysége és mélysége tette lehetővé, hogy a kutatók példátlan részletességgel térképezzék fel a kozmosz hálóját, akár a világegyetem 11,5 milliárd évvel ezelőtti, hajnalán lévő állapotában.
Amikor egy galaxis meghal
A nagy tömegű, sűrű környezetben élő galaxisok jórészt már nem képesek új csillagokat szülni. Esetünkben ez azt jelenti, hogy amikor a galaxisokat megrögzítő sötétanyag-haló eléri a kétbillió naptömegű tömeget, képes elfojtani a csillagszületést azzal, hogy felfűti a gázt. Emellett az aktív fekete lyukakból kilövellő, relativisztikus anyagsugarak szintén akadályozzák a csillagkeletkezést. Nagyjából 7 milliárd évvel ezelőttig ez a tömegfüggő „csillaggyilkos” mechanizmus volt a legfontosabb, utána viszont inkább a kozmikus környezet vált meghatározóvá: a galaxisokat körülvevő tér akár le is csupaszíthatja őket, megfosztva őket attól a gáztól, amelyből csillagok születhetnének.
Ennek fényében
A James Webb űrteleszkóp révén világossá vált a világegyetem fejlődése; a korábban homályos foltok helyét ősi, halvány galaxisok foglalták el. A részletes térkép most először nyújt betekintést abba, milyen is volt a galaktikus hálózat, amikor az univerzum még csak néhány százmillió éves volt. Az új, nyíltan elérhető adatokkal a kozmosz szerkezete sosem látott mélységben ismerhető meg.
