Az agy: sokkal összetettebb, mint hittük
Az emberi agy lenyűgöző összetettsége még mindig rejtély számunkra, pedig a mérnöki tudományok óriási kihívása épp annak feltérképezése, miként működik ez a szerv. A mai MI-rendszerek, például a konvolúciós neurális hálózatok kiindulópontja az, hogy az agy egyirányú információáramlást követ: az érzékszervi adatok egyre bonyolultabb feldolgozóközpontokon haladnak át, végül a homloklebenyben születik a döntés.
Mégis, egyre többen kérdőjelezik meg ezt az elképzelést. A természetes intelligencia fejlődése évmilliók alatt sokkal összetettebb rendszert hozott létre annál, hogy az információ csak egy irányba áramoljon. Agyunkban bonyolult visszacsatolási hurkok figyelhetők meg, amelyek lehetővé teszik, hogy a különböző területek oda-vissza kommunikáljanak egymással, így a döntések már jóval hamarabb megfogalmazódnak, mint azt eddig hittük. Ez a rendszer elképesztően energiahatékony, szemben a mai MI-kkel, ami új inspirációt jelenthet az energiatakarékosabb gépi intelligenciák fejlesztéséhez.
Döntéshozatal már az első érzékszervi szinten
A kutatócsoport egereken végzett kísérleteiben azt vizsgálta, hogyan dolgozza fel az agy a legkorábbi érzékszervi információkat, amikor egy virtuális valóságban egy folyosón navigáltak, és döntéseket kellett hozniuk. Meglepő módon az elsődleges szomatoszenzoros kéreg (S1), vagyis az agy egyik legkorábbi érzékszervi területe már ekkor a döntéshozatalra utaló aktivitást mutatott.
Az S1 nem pusztán információs kapu, hanem a felsőbb agyi központok visszacsatolása aktívan befolyásolja a működését. A döntések tehát folyamatos kommunikáció eredményei, nem egy egyszerű, lineáris folyamat végtermékei.
Merre tovább az MI-vel?
Bár a vizsgálat nem szolgált közvetlen recepttel egy új, forradalmi MI megépítéséhez, izgalmas lehetőséget villant fel. A kutatók következő célja, hogy pontosan feltárják, mikor és hogyan lépnek működésbe ezek a bonyolult visszacsatolások. Új mérési módszereket akarnak fejleszteni, amelyekkel dinamikusan követni tudják az idegsejtek aktivitását – hátha így kiderül, hogyan szerveződnek meg valójában ezek a kommunikációs hálózatok, és miként lehetne ezt átültetni a következő generációs MI-architektúrákba.
