Mindenkinek jut a tortából — de mi az ára?
A Stratos névre keresztelt létesítmény 40 000 hektárnyi mezőgazdasági földet hasznosítana Box Elder megyében, ráadásul egy további, 1 200 hektáros területet is magában foglal majd. Ebbe beletartozik az amerikai védelmi minisztérium Utah Test and Training Range (UTTR) bázisának egy szelete, valamint egy állami földterület is, ami révén az állam is részesedik a bevételekből. A legfontosabb, hogy minden egyes földtulajdonos zöld jelzést adott a projektre, amely az O’Leary Digital nevéhez kötődik.
A projektért felelős szervek igyekeznek villámgyorsan előrehaladni: a Katonai Lényeges Fejlesztések Hatósága (MIDA) soron kívüli adókedvezményeket ajánlott fel, hogy Utah vonzóbbá váljon az „óriásadatközpontokat” kereső technológiai óriások számára. Természetesen nemcsak Utah szeretne ilyen vállalkozást magának, O’Leary hangsúlyozza, hogy komoly a verseny világszinten, különösen Kína fejlődésével szemben.
Egy giga-projekt, ami átírja Utah energiafogyasztását
Az első építési ütem már önmagában 3 gigawatt energiát igényel, ami majdnem annyi, mint Utah egész éves átlagos villamosenergia-felhasználása (kb. 4 gigawatt). Végül, ha teljesen elkészül, a Stratos kampusz energiaigénye eléri a 9 gigawattot — ez több mint duplája az egész állam jelenlegi fogyasztásának.
Mi teszi ezt igazán különlegessé? Nem kívánják igénybe venni az állami hálózatot: az áramot a Ruby földgázvezetéken érkező gázból termelik majd, amely Box Elder megye területén is áthalad. Sőt, remélik, hogy idővel akár vissza is táplálhatnak áramot az állami hálózatba. Ez a megoldás nemcsak a folyamatos ellátást biztosítja, hanem más szempontból is könnyebben önfenntartóvá teheti a rendszert.
Soha nem látott adócsökkentés és hosszú távú motiváció
A MIDA a fejlesztőnek igen komoly adókedvezményeket kínált, hogy lépést tudjon tartani más államok hasonló ajánlataival. Az energiahordozókra kivetett szokásos 6%-os adó helyett csak 0,5%-ot kell majd fizetni. Ez is jelentős bevételt generál, hiszen az első szakaszban évi kb. 30 milliárd forintot (kb. 30 millió USD), teljes kiépítés után pedig évi 100 milliárd forintnál (100 millió USD) is több folyik be csak a megyei kasszába.
A telek értékének adója mindössze 1,2%, amelyből aztán további levonásokkal elérik a helyi ingatlanadó szintjét (0,926%). Az ebből származó bevételek 80%-át visszaadják a fejlesztőnek, hogy csábítóbb legyen az ajánlat a célzott technológiai óriások számára, a többi az államot és a MIDÁ-t illeti.
Noha az iparűzési adón is jelentős engedményt kapnak, az állami 4,8%-os forgalmi adó miatt évente kb. 83 milliárd forint (250 millió USD) folyhat be csak az adatközpontok után.
Környezet – tényleg a Nagy Sós-tó hasznára válik?
Az adatközpontok nemcsak zabálják az áramot, de komoly hűtést is igényelnek. A projekt korszerű, vízkeringtetéses hűtési technológiát alkalmaz, amely megtisztítja és újrahasznosítja a vizet, így csak minimális vízveszteség keletkezik, ami messze elmarad a mezőgazdasági felhasználástól. Sőt, a felhasznált sóoldatos vizet tisztítás után visszajuttatják a föld alatti vízbázisba, amelyből a Nagy Sós-tó töltődik fel. Ha ez működik, nettó víznyereséget is eredményezhet a kiapadó tó számára.
Példátlan ütem, munkahely-robbanás és katonai modernizáció
A terv már számos akadályon túljutott, de a végső jóváhagyásra még várni kell; a helyi vezetők először a lakók véleményét is meg szeretnék hallgatni. A projekt 2000 magasan fizetett, stabil munkahelyet teremt mind a megye, mind a külterületről ingázók számára. A befolyó pénzekből a Hill légibázis régi épületeit is modernizálhatják, és a Utah Nemzeti Gárda is részesül a fejlesztés előnyeiből.
Noha minden fél hangsúlyozza, hogy a projekt sorsa még nem dőlt el, a tempó példátlan: kevesebb mint fél év alatt sikerült idáig eljutni, és ha sikerül, Utah egyik legnagyobb beruházása valósulhat meg.
