Nagyobb szenzor, nagyobb teljesítmény
A Samsung Galaxy S23 Ultra a maga idejében úttörőnek számított: főkamerája 200MP-es Samsung ISOCELL HP2 szenzort használt, 1/1,3 hüvelykes érzékelővel és apró, mindössze 0,6 mikronos pixelekkel. Az okos pixel-binning trükköknek köszönhetően ez a kamera képes volt 16:1 arányban végrehajtani a pixelösszevonást, így kvázi egy 12,5MP-es és elképesztően fényérzékeny (2,4 mikronos pixellel dolgozó) kamerát kaptunk. Az automatikus fókuszt a Super Quad Phase Detection technológia segítette, miközben többféle HDR-megoldás javította a dinamikatartományt.
A versenytárs, a vivo X300 Ultra azonban most új szabványt állíthat fel. Főkamerája a Sony LYT-901, a Sony első 200MP-es érzékelője, ami már 1/1,12 hüvelykes, tehát jelentősen nagyobb szenzor. A pixelméret is nőtt 0,7 mikronra, ami – bár még mindig aprónak számít – javít a fénygyűjtő képességen, és csökkenti az elmosódottságot. Ehhez jön a teljes pixeles autofókusz, az új DCG-HDR és a Hybrid-Frame HDR, így végre valóban azt kapod a képektől, amit egy zászlóshajó mobiltól elvárnál.
Közel azonos papíron, de a gyakorlatban hatalmas a különbség
Számos próbakép készült mindkét készülékkel teljes és pixelösszevont felbontásban, normál és extrém fényviszonyok között. Mégis van, ami mindkét készülékben közös: különösen ellenfényes helyzetben valódi kihívás jó képet készíteni. 2026-ra azonban elképesztően közel kerültek egymáshoz a 200MP-es teljes felbontású és az összevont (12,5MP-es) fotók minőségben: a vivo képei természetes, bár kicsit fakóbb színeket mutatnak, de a 12,5MP-es képen az árnyékokban is több részlet jelenik meg, és az arc is fényesebb, minden bizonnyal a jobb HDR miatt.
A Samsungnál viszont a különbség döbbenetes: a 12,5MP-es kép túl telített, és a 200MP-es felvételen kiégett hátteret, zavaró hálós szerkezetet lehet találni nagyításnál. A vivo teljes felbontásnál is megőrzi a részleteket, kiemeli a fénypontokat anélkül, hogy zavaró interferencia vagy rácsminta tűnne elő. Egyik 12,5MP-es próbálkozás sem tökéletes – valahol a kettő között lenne az ideális kép –, de mindkét telefon jól világította meg az arcot.
A beépített lencsék fókusztávolsága is számít: a vivo X300 Ultra 35mm-es főkamerával dolgozik, míg a Samsung 24mm-rel. Ez azt eredményezi, hogy a vivo képei kevésbé torzítottak, természetesebb perspektívával rendelkeznek.
Éjszakai fotózásban is új szintet hoz a vivo
Nem mindegy, milyen körülmények között fotózol: mozgó macska az éjszakai kertben vagy virágok pirkadatkor. Mindkét telefon automata éjszakai módra kapcsolva próbál helytállni. Ilyenkor a Samsung fotóján a szőrzet már csak zajos, elmosott folt, míg a vivo kamerája tisztán elválasztja a tárgyakat a háttértől – ez a nagyobb szenzornak, de talán a fókusztávolságnak is köszönhető.
Korán reggel, virágokat fotózva, kikapcsolt éjszakai feldolgozással újabb különbségek kerülnek felszínre: a vivo tisztább, világosabb képet ad, ahol a háttérből szépen kiemelkednek a szirmok, míg a Samsung képe foltos, és az élesítés helyett inkább torzít.
Valódi részletesség 200MP-ben, de éjszaka is van tennivaló
A teljes felbontású képek nemcsak papíron, de a gyakorlatban is részletgazdagok. A Camps Bay tengerpartján készült nagyított képeken a vivo előnye vitathatatlan: az emberek, épületek részletesek, a Samsung viszont foltokkal, színzajjal harcol. Meglepő módon a vivo ZEISS bevonatú lencséi a világos forrásokat is jobban kezelik, míg a Samsung képén zavaró fénytörések és torzulások láthatók.
Éjszaka, gaming-polc vagy belvárosi piac fotózásakor már más a helyzet: a vivo ugyan éles, részletes képet ad, de egyes karakterek túlélesednek a gépi feldolgozás miatt. A Samsung inkább világosabb képet ad, de a részletek és a színek elúsznak vagy zajosak lesznek. Egyébként egyik készülék sem adja vissza tökéletesen a valóságot éjszakai fénynél, de a vivo jóval több feliratot és részletet tud visszaadni.
Most már tényleg van értelme a 200MP-es kameráknak?
Korábban a legtöbb kétkedő szerint a 200MP csak papíron volt nagy szám, a valóságban a feldolgozási idő, a pixelméret és a rossz algoritmusok miatt nem múlták felül az 50MP-es szenzorokat. Mégis, a friss fejlesztések – különösen a Sony LYT-901-et használó telefonok – radikális változást hoztak: részletesség, HDR és éjszakai teljesítmény terén valóban átugrották a korábbi akadályokat. A helyzet azonban korántsem ilyen egyszerű: a hardveren túl sok múlik a szoftveren és a feldolgozó chipeken is.
Ma már ott tartunk, hogy a multi-frame feldolgozásnak köszönhetően 200MP-es portrékat, éjszakai jeleneteket, extrém részletgazdag képeket lehet készíteni pillanatok alatt – ez pár éve még elképzelhetetlen volt. A telefonok, mint a vivo X300 és az OPPO Find X9 sorozat, egészen új szintre emelték ezt a tudást. Marad a kérdés, hogy lesz-e még nagy dobás ezen a téren, de most először tényleg érdemes figyelned a 200MP-es jelölésre, ha új mobilt választasz.
