Starbucks – az emberi kapcsolat váratlan sikere
A Starbucks 41 ezermilliárd forintos óriáscég, az egyik legegységesebb termékkel operál. Az automatizáció már régen lehetővé tette volna, hogy kiváltsa az emberi munkaerőt, mégis az elmúlt időszakban visszafordult ettől az iránytól. A cégvezetés rájött, hogy a kézzel írt üzenetek, a kerámiabögrék és az otthonos környezet többet jelentenek a vásárlóknak, mint a teljes automatizáció. Ezért újra több baristát alkalmaz, és visszavesz az automatizációból.
Ami kezdetben ártalmatlannak tűnt, ma már jelzésértékű: bizonyos dolgokat az MI világában sem lehet majd elgépiesíteni. Emberi jelenlét, társas kapcsolatok, személyesség – ezek válnak igazán értékessé, hiszen ahogy a gépek áruvá tesznek mindent, ami elgépesíthető, minden, aminek valódi emberi tartalma van, gazdaságilag felértékelődik.
A gazdasági átalakulás logikája
Történelmi példák igazolják: amikor a technológia az egyik szektorban ugrásszerűen megnöveli a termelékenységet, a munka és a költés máshová vándorol. 1900-ban az amerikai munkaerő 40 százaléka dolgozott a mezőgazdaságban, ma ez az arány 2 százalék. Az emberek nem hagytak fel az evéssel, csak megszűnt szükség sokaknak az agráriumban dolgozni, a gazdaság pedig a termelésről a szolgáltatások felé tolódott. Imas szerint ugyanez fog történni az MI-vel: a szűkösség újradefiniálódik, egyszerűen áthelyeződik más területekre.
Kutatások szerint, amikor nő a jövedelem, nemcsak többet veszünk az olcsóbb termékekből – újfajta termékekre, szolgáltatásokra vágyunk, amelyek iránt annál erősebb a kereslet, minél gazdagabbak vagyunk. Ebben van egy mélyen emberi viselkedési elem is: vonzódunk ahhoz, ami másoktól elzárt, különleges. Imas kísérletekkel bizonyította, hogy ugyanazért a termékért kétszer annyit hajlandók vagyunk fizetni, ha tudjuk, mások számára nem elérhető. Az MI elhozta a tökéletes lemásolhatóságot – így a valóban egyedi, emberi dolgok iránt különösen megnő a kereslet.
A relációs szektor felemelkedése
A jövő kulcsszava a relációs szektor. Ebbe tartoznak majd azok a szolgáltatások, amelyeknek középpontjában az emberi kapcsolat áll: egészségügy, oktatás, szociális munka, vendéglátás, gyermekgondozás, pszichológia, személyes séfek. Ezek a szakmák ma már így is közel 50 millió embert foglalkoztatnak az Egyesült Államokban, és az MI előretörésével az arányuk tovább nőhet.
Nem a művészek és előadóművészek világa jön, hanem az átalakuló, emberközpontú munka világa. Egy tanár vagy orvos munkájából a rutin tevékenységeket kiváltja majd az MI, de a kapcsolati, figyelemigényes, érzelmi munka marad – sőt, a munka értelme és gazdasági súlya is ebbe az irányba tolódik. Mindez már most is látszik: a humán- és kapcsolati szakmákban – mint a nővérképzés vagy az oktatás – gyorsabban emelkednek a bérek.
Az MI és a hétköznapi valóság
A gyakorlatban számos munkakörben megjelenik az MI, de igazi áttöréseit gyakran akadályozza a bürokrácia, az adatvédelem és a szabályozási környezet. Egy nagy amerikai egészségügyi szervezet adattudósa például már évekkel ezelőtt létrehozott egy, a rákos betegségek túlélési kockázatát számoló MI-eszközt, ám bár a prototípus már elkészült, a bevezetés jogi és adminisztratív okokból évekig húzódik. A szakember szerint az MI óriási segítség a kódolásban, prototípus-építésben, de a lényeg végső soron mégis az emberi kapcsolattartás – orvosok és kutatók közötti bizalom, pontos kommunikáció, együttműködés.
Ez a fajta „emberi minőség” az, ami valóban pótolhatatlan, és egyszerűen nem automatizálható.
Az időzítés kockázata
Imas óvatos optimizmusát egyedül az átállás sebessége árnyalja. Ha a váltás fokozatos, a munkaerőpiac tud alkalmazkodni. Ha azonban hirtelen zúdul rá a társadalomra az automatizáció, nem lesz idejük sem a dolgozóknak, sem az intézményeknek újraosztani a szerepeket – és jön a keresletösszeomlás veszélye.
A változás tempója a döntő: történelmi léptékben már bizonyított, hogy a társadalom át tud állni, de ha az MI túl gyorsan felfalja a munkahelyeket, az komoly zavarokat okozhat. Éppen ezért Imas igyekszik egyéni szinten is segíteni a környezetét, hogy minél többen megismerjék, hogyan lehet az MI-t érdemben és értelmesen használni.
Összességében Imas arra jutott: az MI radikális termelékenysége átalakítja a gazdaságot, a hétköznapi életet és a munkavállalók szerepét – nem feltétlenül romba döntve, hanem talán még emberközelibbé és kapcsolatorientáltabbá téve a világot.
