A Helix-köd sosem látott pompában: tarol a Webb-felvétel

A Helix-köd az egyik legismertebb és legtöbbet fotózott planetáris köd, főként jellegzetes gyűrűs formája miatt. Ez a köd nagyjából 655 fényévre található a Naprendszertől, így az egyik legközelebbi fényes köd a Földhöz. Érdekesség, hogy bár a neve planetáris köd, valójában nem bolygók, hanem a Napunkhoz hasonló csillagok élete végén keletkezik – igaz, ezek a csillagok kicsit nagyobbak a Napnál. Amikor egy ilyen csillag haldoklik, hatalmas mennyiségű gázt lök ki maga körül, ami látványos tüneményt eredményez, még ha csak kozmikus pillanatig is tart.

Webb új szemmel mutatja be a csillaghalált

A James Webb űrteleszkóp most részleteiben sosem látott módon örökítette meg a Helix-ködöt. A felvételen élénk gázoszlopok rajzolódnak ki a köd belső régiójában, ahol a kialakulóban lévő por és gázcsomók összetett molekulák bölcsőjévé válnak. A köd közepén egy fehér törpe maradványa izzik – ez a haldokló csillag sűrű magja, amely erős sugárzással világítja meg a környező gázt.

Új világok alapanyaga születik

A képen a színek a köd hőmérsékletét és kémiai összetételét kódolják: a forróbb, ionizált gáz fehéreskéken izzik a középpontban, kijjebb az enyhén sárgás területeken a hidrogénmolekulák lehűlnek, míg a külső, vöröses tartományban a leghidegebb gáz és a kialakuló por jelenik meg. Ez az összetett színkavalkád nem csupán látványos, hanem betekintést ad abba is, hogy miként válik egy csillag utolsó lehelete új bolygók építőanyagává. Webb képei új részletekkel gazdagítják azt, amit tudunk a bolygók és az élet eredetéről.

2025, adrienne, arstechnica.com alapján