Milyen hatása van az El Niño-nak az erdőkre?
Érdemes kiemelni, hogy az El Niño-jelenség meleg, száraz időjárást hoz magával Dél-Amerika nagy részére, amely megzavarja az erdők szénforgalmát. Normális esetben a fák fotoszintézis útján kötik meg a szén-dioxidot, ám a magasabb hőmérséklet és a vízhiány miatt a levelek pórusai bezárulnak, ami gátolja a szén-dioxid felvételét. Ez a folyamat közvetlenül csökkenti az erdők növekedését, növeli a fák pusztulási arányát, és idővel a korábban megkötött szén visszajut a légkörbe az elhalt növényzet bomlása révén.
A kutatócsoport 30 éven keresztül több mint félmillió fát mért fel Dél-Amerika hat országában, több mint 4000 fajhoz tartozó egyedeket regisztrálva. Ezekből a mérésekből pontosan ki lehetett számolni a tárolt szén mennyiségét, és összevetni, mely erdők milyen mértékben veszítik el ezt a képességüket az El Niño-időszakok alatt. Megállapították, hogy főként az Amazonas peremén elhelyezkedő, szárazabb erdők a legsérülékenyebbek, amelyek különösen érzékenyek akár már 0,5 °C-os hőmérséklet-emelkedésre is – ez a tárolt szén 0,5%-os veszteségét eredményezheti.
A fák gyengülése és fokozódó veszély
A nagyobb, ritkább állományú erdők különösen veszélyeztetettek. Itt a fák elhalási aránya az El Niño idején 1,8%-ról 3%-ra ugrott, a közepes (20 cm-nél vastagabb) és a nagy fák esetében ez az arány gyakorlatilag megduplázódott. A kutatók arra is rámutattak, hogy a gyorsabb halálozás fő oka nem feltétlenül a lassú szénhiány, hanem az úgynevezett hidraulikus kudarc: amikor a száraz és forró levegő miatt a fák vízszállító rendszerében hirtelen megszakad a vízoszlop, a fák elpusztulnak.
Különösen aggasztó az extrém események egymásra rakódása: a jelenlegi El Niño soha nem látott mértékű meleg óceánhőmérséklettel és légköri hőmérséklettel indult. Ráadásul az Amazonas peremén az utóbbi 30 év során folyamatosan a legmagasabb hőmérsékletek és a legnagyobb aszályok mutatkoztak, és a korábbi stresszes időszakok után az erdőknek nincs idejük regenerálódni, mielőtt újabb extrém esemény csap le rájuk.
Mi vár ránk, ha eltűnik a szénnyelő-képesség?
A trópusi erdők nélkülözhetetlenek a klímaváltozás elleni harcban, hiszen több szén-dioxidot képesek elnyelni, mint bármely más szárazföldi élőhely. Azonban Dél-Amerika korábban megbízható szénelnyelőnek számító esőerdői most egyre sérülékenyebbek a melegedő, aszályosabb körülmények miatt. Komolyan fennáll a veszély, hogy a szélsőséges klímahelyzet állandósulása mellett ezek az ökológiai szövetségesek elveszthetik ezt a létfontosságú szerepüket.
Az esőerdők megóvása ezért kulcsfontosságú: csak akkor maradhatnak hatékony szén-dioxid-elnyelők, ha sikerül eredményesen védeni őket, és globális összefogással korlátozni a Föld hőmérsékletének emelkedését. Az Amazonas és az egész emberiség jövője múlhat ezen.
