A kezdeti jóslat – és a tranzisztorforradalom
Moore eredetileg évenkénti duplázódást jósolt egy 1964-es prezentációján, amikor még a számítógépek hatalmasak voltak, és egész szobákat töltöttek meg. Az első szilíciumalapú tranzisztor alig tíz évvel korábban született, a mikrochip (integrált áramkör) pedig mindössze öt éve létezett. Akkoriban az RCA 16 tranzisztoros chipje még mérnöki bravúrnak számított, de ahogy a technológia haladt, Moore észrevette a növekedés mögött húzódó matematikai mintázatot.
A törvény évtizedes uralma
Az igazán nagy áttörés akkor jött, amikor 1965-ben Moore egy szerkesztőségi cikket írt az Electronics magazinnak, amelyben már 65 ezer tranzisztort jósolt egyetlen chipen – elképzelhetetlen mennyiség volt akkoriban. Ehhez képest 2024-ben már több mint 100 milliárd tranzisztor található egyetlen csúcskategóriás chipen.
Érdemes megemlíteni, hogy Moore 1968-ban megalapította az Intelt, ahol a Moore-törvény már nemcsak jóslat, hanem elvárás lett, és évtizedeken át hajtotta előre az innovációt.
A határok elérése: amikor a fizika közbeszól
A legérdekesebb rész még csak ezután jön. Bár a törvény pontos betartását sokan megkérdőjelezték, és Moore maga is 1975-től már csak kétévente várta a duplázódást, mégis lenyűgöző ideig tartotta magát az előrejelzés. Az utóbbi években azonban a nanométeres méretekre zsugorodó tranzisztorokat egyre nehezebb tovább kicsinyíteni – a kvantummechanikai jelenségek, például az alagúthatás miatt, amikor az elektronok átjuthatnak a szomszédos tranzisztorokba. Ez a fizika valódi határát jelenti.
A jövő – új anyagok, új paradigmák
Következésképpen a chipgyártók most új anyagokkal és architektúrákkal kísérleteznek, hogy áthidalják ezeket a korlátokat. A következő Moore-törvényt talán már a kvantumchipek írják majd, ahol a kvantummechanika nem akadály, hanem maga a működés alapja lesz. A Moore-törvény szelleme ugyan még ma is érezhető, de a fejlődés új ösvényekre terelheti a technológiát.
