
Az ismeretlen láb rejtélye
A három és fél millió éves, úgynevezett Burtele-láb feltérképezése során már az is figyelemre méltó volt, hogy a lábujjai inkább a fákon való élethez és kapaszkodáshoz igazodtak, semmint a modern emberi járáshoz. Noha Lucy, vagyis az Australopithecus afarensis már majdnem teljesen két lábon járt, ez a vele egykor élt rokon, az Australopithecus deyiremeda, továbbra is ősi, majomszerű vonásokat őrzött.
Külön figyelmet érdemel, hogy most először sikerült a környéken fogakat és állkapcsokat is találni, amelyek megerősítik: Lucy fajának tagjai mellett egy másik, szintén két lábon járó, de egészen más lábfejszerkezettel rendelkező emberféle is élt.
Az ősi séták sokfélesége
A kutatók szerint a Burtele-láb tulajdonosának lábfeje és medencecsontja a két lábon járás egészen sajátos változatát képviselte. Míg Lucy már alkalmazkodott a szárazföldi élethez, rokonának nagy lábujja még jól mozgatható volt, igazodva a magas fák világához.
Noha a két faj egy időben lakta a környéket, mindkettő más mozgásformát fejlesztett ki – és úgy tűnik, több próbálkozás is zajlott az optimális két lábon járás kialakítására. A bipedalitás, vagyis a két lábon járás kulcsfontosságú volt az evolúciónkban, de nem egyetlen, közös úton alakult ki.
Még több lelet, új válaszok
A Burtele környékén végzett további ásatások során 13 új állkapocs- és fogmaradvány került elő, amelyek koruk és elhelyezkedésük alapján az Australopithecus deyiremeda fajhoz köthetők. A kutatók izotópos vizsgálattal azt is kimutatták, hogy míg Lucy népe az akkori nyíltabb területeket használta, és változatosabb élelmet fogyasztott, addig új rokonuk főleg fákon és bokrokon található táplálékot evett.
Ezek az étrendi különbségek segíthették a két faj békés együttélését – hiszen nem közvetlenül ugyanazért a forrásért folyt a verseny. Ez a stratégia napjaink főemlőseinél is gyakran előfordul.
Kétkedés és elfogadás
Noha többen támogatják, hogy Lucy mellett tényleg egy másik, különálló Australopithecus-faj élt, néhány kutató szkeptikus maradt. Egyesek szerint a lábfej és a fogak közötti kapcsolat jelenleg csak közvetett bizonyítékokon nyugszik. Mások viszont már elfogadják, hogy a Burtele-láb az Australopithecus deyiremeda egyedéhez tartozott, és a faj helye az emberi evolúciós családfán lassan világossá válik.
Külön figyelmet érdemel, hogy a viselkedési sajátosságok – például az étrend megválasztása és a fán töltött idő – legalább annyira meghatározzák e faj különállóságát, mint a csontváz felépítése. A kihívás most az, hogy valóban elhelyezzük ezt a különös rokont az emberiség hajnalának történetében.
