
Tanulássegítő eszköz, nem házifeladat-gép
Ez kifejezetten ellentmond az utóbbi időszak riasztó híreinek, hiszen a Middlebury hallgatói elsősorban az MI-t hasznos magyarázatokért, összefoglalókért és szövegjavításért (korrektúráért) használják. A legtöbben úgy írták le, hogy az MI egyfajta online magántanár, főleg akkor, amikor éjjel vagy konzultációs időn kívül van szükségük segítségre. Bár bizonyos esetekben, például vizsgaidőszakban vagy rutinfeladatok esetén automatizálási céllal (pl. bibliográfiák formázása, rutinszerű e-mail vázlatok írása) is alkalmazták az MI-t, a döntő többség (61%) kimondottan tanulást támogató, kiegészítő felhasználásról számolt be, míg munkát kiváltó automatizálásról csak 42% tett említést.
Globális tendenciák és hiteles adatok
Fontos megjegyezni, hogy a Middlebury egy kis, elit főiskola Vermontban, ezért felmerül a kérdés: vajon máshol is hasonló a helyzet? Egy több mint 130 egyetemet, 50 országot átfogó globális felmérés szerint az MI-t használó diákok túlnyomó többsége világszerte inkább tanulmányaik kiegészítésére alkalmazza az MI-t, nem pedig a tananyag megkerülésére.
A lehetséges torzítások elkerülése érdekében a kutatók összevetették a kérdőíves önbevallást egy chatbot (Claude AI) egyetemi e-mailekhez kötött forgalmi elemzésével is. Az eredmények összhangban voltak: a legtöbb interakció magyarázatok kérése, önálló gyakorlófeladatok generálása, szövegek szerkesztése és összefoglalása volt.
Miért lényeges mindez?
Ennek ellenére a közbeszéd gyakran összemossa az MI gyors terjedését a csalással. Sokan úgy érzik, mindenki csal, csak ők próbálnak szabályosan dolgozni. Ebben a fényben komoly veszélyt jelenthet, ha a médiában az a kép terjed, hogy az MI-használat egyenlő a csalással: ez akár a szabálykövető diákokat is eltántoríthatja az etikus viselkedéstől, illetve félrevezetheti az egyetemi vezetőket is.
Mi következik ebből?
Az általános tiltás vagy a teljes szabadság egyaránt visszaüthet: a tilalom főként azokat a diákokat bünteti, akiknek a legtöbbet segíthetne az MI, mint digitális tanár, miközben a szigor nem tartja vissza a csalókat. Ugyanakkor a szabályozatlan használat is veszélyes lehet, hiszen elterjedhet az automatizált feladatmegoldás.
Fontosabb lenne megtanítani a diákokat arra, hogy különbséget tudjanak tenni a hasznos és a kockázatos MI-használati módok között. Mivel még nincs elegendő, hosszú távú kutatás az MI-val segített tanulás hatékonyságáról, jelenleg minden szereplőnek – hallgatóknak, tanároknak, intézményvezetőknek – saját, megalapozott józan belátásukra kell hagyatkozniuk, hogy az MI valóban a tanulást szolgálja, ne helyettesítse azt.