Az univerzum eltűnt csillagai egy lélegzetelállító fotón

A James Webb űrteleszkóp új, lélegzetelállító fotóján por- és gázfelhők narancsos és barna árnyalatai között szikrázó csillaghalmaz ragyog. A kozmikus „kapu” valójában a Westerlund 2 néven ismert csillaghalmazt ábrázolja, amely a Tejútrendszer egyik csillaggyárában, a Gum 29 ködben fekszik – mindössze 20 000 fényévre a Földtől.

Az ifjú csillaghalmaz titkai

A Westerlund 2 hamisítatlan kozmikus bölcső: tömör, mindössze 6–13 fényév átmérőjű régióban közel 3000, alig 2 millió éves csillag gyűlt össze. Sok közülük galaxisunk legforróbb, legfényesebb és legnagyobb példányai közé tartozik. A látványos, folyamatosan fénylő csillagparádét a halmaz dinamikus, aktívan új csillagokat szülő közege táplálja – az űrbölcső „újszülöttjei” fűtik és formálják a köd szerkezetét, elősegítve a jövő csillagainak kialakulását.

James Webb minden eddiginél részletesebb képe

A Hubble 10 éve mutatta be először a Westerlund 2-t. Most pedig a James Webb jóval érzékenyebb infravörös kameráinak köszönhetően új, részletekben gazdag képet készített. Az ifjú csillagok szikrázó „városait” narancsos, vörös és kék színű gáz- és porfelhők ölelik körbe, miközben az erős csillagfény valósággal kifaragja a környező anyagot. A képen több apró csillag éppen csak megkezdte pislákolását – még alig emelkedtek ki szülőfelhőjük sűrűjéből.

A barna törpék – az univerzum „félresikerült” csillagai

A felvételeken különleges, alacsony tömegű, „kudarcos” csillagcsírákat is sikerült megfigyelni. Ezek a barna törpék: tömegük 10 és 90 Jupiter-tömeg között van, de magjukban nincs elegendő anyag ahhoz, hogy beinduljon bennük a nukleáris fúzió. Némelyikük csupán tízszer akkora, mint a Jupiter. Megfigyelésük segíthet jobban megérteni a csillagok keletkezését, illetve a bolygókat létrehozó anyagkorongok viselkedését is.

Az új fotó nemcsak gyönyörködtet, hanem új kérdéseket is felvet a csillagkeletkezés és a galaxis rejtett lakói kapcsán – az univerzumban még sok „félresikerült” csillag vár felfedezésre.

2025, adrienne, www.livescience.com alapján