Új módszerek a távoli területek méréséhez
A kutatók drónokra szerelt metánérzékelőkkel repültek az állatállomány felett, és megfigyelték a kibocsátás mennyiségét legeltetés előtt és után. Mindehhez földi szélmérőtorony adatai is csatlakoztak. Ez a kitelepülő, rugalmas mérési forma lehetővé teszi, hogy akár több napon keresztül, a természetes környezetben végezzenek adatgyűjtést anélkül, hogy zavarnák az állatokat.
A vizsgálat úttörő abban is, hogy ilyen módon tevék metánkibocsátását is vizsgálták – erre korábban alig volt példa. Az ILRI Kapiti kutatóállomáson végzett kísérletben norvég, kenyai és olasz kutatók működtek együtt. Az első repülési próbákat Norvégiában végezték, majd Kenyában folytatták a méréseket, amelyek eredményei most megbízhatóbbá tehetik az üvegházhatású gázok (ÜHG) felmérését és beszámítását a klímamodellekbe.
Megbízható, összevethető eredmények
Egy másik megközelítésben a kutatók három méréstechnikai módszert hasonlítottak össze: a valószínűségi (bayesi) becslést, a tömegmérlegen alapuló modellt, valamint a nemzetközi IPCC Tier 2 szabványosított értékeit, amelyeket a helyi – kenyai – állomány fajta- és takarmányadatai alapján számítottak. Azt találták, hogy a bayesi módszer következetesen a legjobban illeszkedik az IPCC-értékekhez, még a keveset kibocsátó állatoknál is. Ugyanakkor a tömegmérleg-módszer rendszerint túlbecsülte a juhok és kecskék kibocsátását, ami e módszer korlátaira utal a kisebb források esetében.
Az IPCC-módszer azért különösen fontos, mert részletes információkat használ az egyes állatok paramétereiről, mint a súly, kor, napi takarmányfogyasztás és annak minősége. A kutatók elsősorban egyedi állatok kibocsátását becsülték így.
Műholdas adatokkal kiegészített drónmérések
A kutatócsoport egyik újdonsága volt a hiperspektrális műholdfelvételek elemzése is: az olasz PRISMA műhold adataival vizsgálták, hogy érzékelhetők-e tájbeli eltérések – például a nyájak tartózkodási helyén – amelyek metánkibocsátásra utalhatnak. Az eredmények azt mutatták, hogy a műhold pontosan az állatok tartózkodási helyén mutatott ki anomáliákat, azonban még nem tisztázott, hogy ezt valóban a magas metánszint okozta-e, vagy inkább a növényzet és a talajnedvesség változásai.
Ennek ellenére a kombinált drón–műholdas elemzés új lehetőségeket nyithat a vidéki, pontszerű kibocsátóforrások felismerésében, több léptékben – a távolabbi műholdas áttekintéstől a drónok részletes, napi szintű méréseiig.
Hogyan tovább? A gazdálkodók és a klímapolitika szempontjai
A precíziós metánmérés kulcsfontosságú lehet a kibocsátáscsökkentési stratégiák kialakításában, különösen ott, ahol eddig hiányosak voltak az adatok. Ez hozzájárulhat például a takarmányozási támogatások, legeltetési szabályok és kibocsátáscsökkentési politikák megalapozásához Afrikában és más régiókban is. A kutatók módszerüket tovább kívánják bővíteni, hogy összetettebb tájakon – például lápvidékeken, hulladéklerakóknál vagy az olvadó örökfagy területein – is alkalmazható legyen.
Idővel a drónok akár gépi tanulás révén önállóan is megtalálhatják a metánforrásokat, mintha „orrukkal” találnának rá a szarvasmarhákra, ahogy a szakértők fogalmaznak. Bár a technológia jelenleg még leginkább kutatók és adatspecialisták számára elérhető, hosszabb távon a mezőgazdaság klímatudatosabbá válását is szolgálhatja.
