
A vírus nyomában: Delaware-öböl partjai
A Delaware-öböl partján, Norbury’s Landing homokos fövenyén minden évben vándormadarak ezrei gyűlnek össze – és velük együtt jelennek meg a madárinfluenza új törzsei is. Pamela McKenzie, a St. Jude Gyermekkórház kutatója minden májusban madárürüléket gyűjt, amelyek kiváló mintákat szolgáltatnak a tudomány számára. Ezekből évente több ezer mintát elemeznek, és ezek között rendszeresen kimutatják az influenzavírus különféle altípusait – bár a jelenleg fenyegető H5N1 szerencsére eddig még nem tűnt fel a helyi madarakban.
A kutatók évtizedek óta folyamatosan figyelik a vadmadarakon keresztül terjedő influenzavírusokat, hiszen ezek jelenthetik a következő világjárvány forrását. A vírus a madarak bélrendszerében szaporodik, majd az ürülékkel nagy mennyiségben a környezetbe jut. A part menti élet szerves része az óriási sáskarák-populáció is: ezek tojást raknak, a több tízezer vándormadár pedig ezekkel táplálkozik, hogy felkészüljenek a következő útjukra, miközben terjeszthetik az influenzavírust.
A madárinfluenza története: A múlt árnyai
A madárinfluenza első ismert, agresszív kitörései az 1800-as évekre nyúlnak vissza, amikor egész baromfiállományokat pusztított el a betegség. A szakértők sokáig azt gondolták, hogy az állati influenzavírusok nem képesek embert fertőzni. Ezt a vélekedést döntötte meg 1997-ben egy hongkongi hároméves kisfiú tragikus esete, aki H5N1-fertőzés következtében hunyt el. A világszerte ismert influenzakutatókat sokkolta, hogy a vírus képes volt fajhatárt átlépni.
Hongkongban végül drasztikus lépéseket tettek: bezárták a hagyományos élőállat-piacokat, több millió szárnyast leöltek. Az intézkedés eredményes volt, megakadályozta a vírus további terjedését, ám a szakértőket komolyan nyugtalanította, hogy a vírus további sorsa innentől kiszámíthatatlanná vált.
H5N1 mutációi: A változások kora
Az elmúlt három évtized során a H5N1 különféle mutációkon ment keresztül, és egyre több fajban jelent meg. Az influenzavírusok rendkívül „sloppyk”, vagyis szaporodás közben gyakran hibáznak, ezért folyamatosan új változatok jönnek létre. 2020–2021 fordulóján a vírus átlépte a madár–emlős határt, és közel 90 emlősfajban – köztük prérifarkasban, nyércben, rágcsálókban – vált kimutathatóvá. 2022-ben például Dél-Amerika partjain több mint 30 000 oroszlánfóka esett áldozatul. A vírus most már jelen van vaddisznókban, delfinekben, tehenekben is.
A vírusok különféle génkombinációi – vagyis az úgynevezett reasszortáció – újabb és újabb genotípusokat hoznak létre. Ez a folyamat vezetett minden eddigi influenzajárványhoz is: amikor két faj vírusa keveredik például egy baromfiban vagy akár egy emberben, a védtelen populációban hamar komoly járványt okozhat.
Valós idejű vírusvadászat és a madárvonulás
Ma már mobil kutatólaboratóriumok, például Lisa Kercher, a Cummings Állatorvostudományi Iskola laboratóriumvezetője által átalakított lakóautó segítségével szinte valós időben végezhetnek helyben PCR-teszteket. Egy-egy gyűjtés során akár 1 000 ürülékmintát is feldolgoznak; a pozitív eredményeket néhány óra múlva már tudni lehet. Ez óriási előrelépés, hiszen korábban akár fél évet is várni kellett egy-egy vizsgálati eredményre – ezalatt viszont a vírus már újra mutálódhatott.
Fontos azonban, hogy minél több adat álljon rendelkezésre, például a minták pontos madárfaji meghatározása, ehhez ökológusok, például Larry Niles járulnak hozzá madárjelöléssel, mérési és mintagyűjtési munkával. Az Alaszka és Argentína közötti négy fő madárvonulási útvonal – az úgynevezett „vonulási folyosók” (flyway) – mentén gyorsan terjedhet a vírus. Itt a háztáji szárnyasok és állattartó farmok is jelentős járványveszélynek vannak kitéve.
Miért fontos a gyors reagálás?
A H5N1 gyors mutációi miatt a térinformatikai alapú, valós idejű monitorozó hálózat jelentősen javíthatná a járvány elleni védekezés esélyét. Ha egy gazda egy gombnyomással láthatná a környező fertőzött madárpopulációk adatait, időben fokozhatná a biztonsági intézkedéseit.
Bár a vírus vadmadarakban való állandó jelenlétével szemben lehetetlen harcolni, a folyamatos megfigyelésnek köszönhetően egy lépéssel közelebb kerülhetünk – ha nem is előzhetjük meg az anyatermészetet, de gyorsabban észrevehetjük a veszélyes mutációkat, amelyek emberi járvány kitöréséhez vezethetnek.
A kutatók a partokon, a mobil laboratóriumi buszban és az öböl madárvilágában keresik a vírus nyomait – hiszen minden ürülékmintával közelebb kerülhetünk a következő világjárvány megelőzéséhez.