Az idő az igazi király – a tér csak mellékszereplő?

Az idő az igazi király – a tér csak mellékszereplő?
A fizika világát most egy új, formabontó elmélet rázta meg: lehet, hogy nem a téridő – tehát a három térdimenzió plusz egy idődimenzió – a valóság alapja, hanem maga az idő, méghozzá nem is egy, hanem háromdimenziós formában. Gunther Kletetschka, az Alaszkai Egyetem kutatója szerint az idő három független irányból álló szövedéke lehet az, amelyben minden fizikai jelenség megtörténik, a tér pedig ennek csak másodlagos, látványos megnyilvánulása. A klasszikus elképzelés, miszerint az időnek csak egy iránya van, szerinte túl egyszerű. Az idő három iránya olyan, mint egy festővászon, amelyre maga a tér csak rá van “festve”.

Háromdimenziós idő: Hogyan képzeljük el?

A háromdimenziós idő úgy képzelhető el, mintha három független “időirány” létezne – hasonlóan ahhoz, ahogy a térben az X, Y, Z tengelyek mentén mozgunk. Ha elképzelsz egy utat, amin előre sétálsz (ez a megszokott idő), létezhet egy másik, keresztben futó ösvény is, amelyen ugyanannak a napnak egy alternatív változata játszódhat le. Ha erre a keresztútra lépsz, az adott időpillanat egy másféle “kimenetelét” éled meg anélkül, hogy előre vagy visszafelé kellene haladnod a hagyományos időben. A harmadik irány pedig lehetőséget ad egyik alternatívából a másikba való átmenetre.

Matematika, kísérlet, jóslat

A háromdimenziós idővel már többen is kísérleteztek matematikailag, de csak elvont gondolatkísérlet szintjén maradtak. Kletetschka szerint áttörése abban áll, hogy elmélete képes a részecskék tömegének és más fizikai tulajdonságainak kiszámítására, amit több, egymástól független csatornán is lehet ellenőrizni. Ez óriási előrelépés ahhoz képest, hogy a régebbi modellek inkább csak elméleti lehetőségek maradtak. Elmélete szerint továbbra is minden okozatot megelőz egy ok, még akkor is, ha több időirány létezik – csak a matematikai felépítés válik összetettebbé.

A világmindenség nagy egyesített elmélete?

A szokatlan ötlet, miszerint az idő három dimenziója lehet a kulcs, több komoly fizikust is foglalkoztat; köztük Itzhak Bars-t is, aki arra utal, hogy ezek az “idődimenziók” extrém energiák mellett válnak érzékelhetővé, például az Ősrobbanáskor (Big Bang) vagy nagy energiájú részecskekísérletekben.

A legnagyobb kihívás a részecskefizika standard modellje és a gravitáció egységes elméleti leírásának megtalálása. Az előbbi az elektromágnesességet, a gyenge és az erős kölcsönhatást egyesíti, míg az utóbbit Albert Einstein általános relativitáselmélete írja le. E két rendszert eddig nem sikerült összehangolni.

Kletetschka elmélete pontosan adja vissza bizonyos részecskék, például az elektron, a müon és a kvarkok ismert tömegét, és magyarázatot ad arra, miért éppen ezek az értékek. Szerinte a végső egységes elmélet, a “mindenség elmélete” (Theory of Everything) felé vezető út az idő természetének teljes újragondolásán keresztül vezethet. A háromdimenziós idő képes lehet a fizika legmélyebb rejtélyeit egy átfogó, koherens matematikai szerkezetben természetes módon megoldani.

2025, adminboss, phys.org alapján



Legfrissebb posztok