Ősi vándor, tartós örökség
A Homo erectus volt az első emberfaj, amely elhagyta Afrikát, és 1,8 millió évvel ezelőtt elterjedt Európába, Ázsiába és Óceániába. Fejlett kőszerszámai és nagyméretű agya miatt a legtovább fennmaradt emberősünknek számít, egészen 108 ezer évvel ezelőttig maradt fenn. Sokáig kérdés volt, mennyire keresztezték egymást a Homo sapiensszel, amely mintegy 300 ezer éve fejlődött ki Afrikában.
Kemény bizonyíték: fehérjealapú örökség
Kínában három lelőhelyről előkerült hat Homo erectus-fosszília fogzománcát vizsgálták: összesen 11-féle fehérjét sikerült kivonni, és több száz aminosavhelyzetet azonosítottak. Két genetikai variáns különösen meglepő volt. Az egyik csakis ezekben a H. erectus-mintákban fordult elő, semelyik másik emberi leszármazottban nem, míg a másik típust nemcsak mindegyik kínai H. erectusnál, hanem a gyenyiszovai embernél is megtalálták. Utóbbi variáns a genetikai keveredés révén a mai emberekhez is eljutott.
Az új fehérjeszekvenálási módszer — a proteomika — tovább bővíti az ismereteket, hiszen a fehérjék jóval tovább maradnak fenn, mint a DNS. A mesterséges intelligenciának és a DNS-szekvenálásnak köszönhetően ma már fény derül az ősi populációk közötti kapcsolatokra, amire a hagyományos morfológiai, csont- és fogalapú besorolások nem voltak képesek.
Ősi keveredés: “zűrzavar a középső pleisztocénben”
A középső pleisztocén időszak (774 000–129 000 évvel ezelőtt) igazi antropológiai zűrzavar, hiszen a H. erectus, a H. sapiens, a neandervölgyi és a gyenyiszovai ember egyszerre léteztek Afrikában, Európában és Ázsiában. Ennek ellenére pontosan követni, hogyan ágaztak el ezek a vonalak és hogyan fonódtak össze, máig kihívás.
A friss eredmények szerint ezek az archaikus embercsoportok jóval szorosabb genetikai kapcsolatban álltak egymással, mint azt sokáig gondolták, sőt, a különböző ágak közötti keveredés már jóval a DNS-leletek tanúsága előtti időszakban elkezdődött. Mindez azzal a következménnyel jár, hogy a régi kövületek egy részét túl könnyen sorolták a Homo erectushoz, holott lehet, hogy valójában gyenyiszovai vagy éppen ismeretlen csoportokhoz tartoztak.
Az emberi evolúció újraértelmezve
A legújabb kutatások rávilágítottak, hogy a genetikai “határok” a múltban korántsem voltak olyan élesek, ahogyan azt néhány évtizede hitték. A kínai Homo erectus-leletekben azonosított aminosav-variációk most egyértelműen alátámasztják a csoportok közötti keveredést. A proteomika a következő években további meglepetéseket tartogathat, és teljesen átformálhatja az emberi evolúcióról kialakult képünket.
