Hol születnek a téli viharok?
A mostani vihar gyökere az Északi-sark felől betörő fagyos légtömeg – magyarul sarkvidéki levegő –, amely épp akkor érkezik, amikor egy kelet felé mozgó alacsony légnyomású cella észak felé húzza a melegebb, nedves levegőt délről. A hideg és a nedvesség találkozásából születhet hó, ónos eső, fagyott eső vagy havaseső.
Mégis, a helyzet összetettebb. Az igazi kérdés, hogy mikor és hogyan találkozik ez a két légtömeg. Ha az északi hideg összekapcsolódik az alacsony nyomású rendszerrel, abból pusztítóbb erejű, kiterjedtebb vihar születhet. Még bonyolultabbá teszi a képletet az a magasnyomású zóna, amely éppen Alaszka felett helyezkedik el, és erősen befolyásolja az egész légköri rendszert ezen a féltekén. Így a vihar modellezése bonyolult, kiszámíthatatlanná téve azt, hogy pontosan merre és mikor mozdul a szél, a csapadék, a hóhatár.
Milyen modellekből dolgoznak a meteorológusok?
Szinte minden jelentős időjárási hivatalnak – az amerikai, az európai, sőt a brit Met Office-nak – saját meteorológiai modellje van. Ezekben egymástól eltérő szempontokat hangsúlyoznak: az amerikai modell például részletesen foglalkozik tornádókkal, mivel az országra jellemzőek, míg a brit modell számára lényegtelenek ezek a pusztító viharok.
A modellek hatékonysága nagyban múlik a rendelkezésre álló adatok minőségén és mennyiségén. Az egyik legfontosabb információforrás a naponta kétszer felbocsátott meteorológiai ballonok adatsora. Viszont például Alaszkában jelenleg munkaerőhiány és technikai gondok akadályozzák a rendszeres adatgyűjtést, így a modellek pontossága is csorbát szenved, különösen az ilyen, légtömegek által uralt viharoknál.
A meteorológiai modellek persze nem tökéletesek. Az időjárás annyira összetett rendszer, hogy matematikai egyszerűsítések nélkül nem lehetne előre jelezni. Minden modellnek megvannak a maga erősségei és gyengeségei, de az előrejelzések összehasonlításával kapható a legjobb összkép. Az európai modell azonban rendszerint pontosabbnak bizonyul a gyakorlatban.
Miért ennyire kiszámíthatatlan egy téli vihar?
Bármennyire pontosak legyenek is a modellek, a viharok – főként a téli félévben – hihetetlenül dinamikusak. A hóesés és a jegesedés rendszerint „csíkokban” (vagyis úgynevezett sávokban) jelenik meg, és ezek helye még a vihar napján is nehezen jósolható: előfordulhat, hogy egyik helyen 25 cm hó hull, míg néhány kilométerrel odébb alig hullik néhány centi, vagy semmi.
A levegőben zajló apró hőmérséklet- vagy áramlásváltozások is óriási különbségeket okozhatnak a földön, a csapadék fajtája könnyedén átválthat havazásból ónos esőbe vagy vissza. Az előrejelzések a vihar közeledtével ugyan egyre pontosabbak lesznek, de az utolsó pillanatig marad bizonytalanság.
Mégis: mire érdemes figyelni?
Mivel már csak egy-két nap van a vihar várható érkezéséig, az előrejelzések egyre jobban közelítik a valóságot. Ennek alapján megállapítható, hogy a főbb forgatókönyvekben a meteorológusok egyetértenek: a sarkvidéki hideg és az alacsony nyomás találkozik, így jelentős havazás, ónos eső és tartós hideg várható.
Aki a hét végére készül, ne lepődjön meg, ha az ígért hóvihar végül esőbe csap át, vagy fordítva – hisz minden előrejelzés egyszerre lehet pontos és tévedhet. Az időjárás jövőjét előre megmondani még a legmodernebb MI-modelleknek sem egyszerű, de a legjobban akkor járunk el, ha mindig naprakész információkat keresünk, és számolunk a változékonysággal.
