Felbecsülhetetlen történelmi értékek a tenger mélyén
A hajóra egy tengeri feltárás során bukkantak, amelyet egy tervezett mesterséges sziget miatt végeztek Koppenhága közelében. Évszázadnyi homokot és iszapot kellett eltávolítani ahhoz, hogy előkerüljenek a Svlget 2-re keresztelt hajó körvonalai. A hajó 13 méterrel a felszín alatt feküdt, jobb oldalát megóvta a homok, így a hajótest, valamint számos finom kötélzetmaradvány is páratlan állapotban maradt fenn, amire eddig más kogg-roncsoknál nem volt példa. A hajón egy tégla tűzhely a kambúzában (galley) is előkerült – ilyenre először bukkantak középkori hajóban dán területen –, ami lehetővé tette a legénység számára, hogy meleg ételt főzzön tengeri útjai során.
A középkori kereskedelem forradalma
A Svlget 2 építését 1410-re datálták, a fa évgyűrűinek vizsgálata alapján. Az elemzések szerint a hajódeszkákat Lengyelországból importálták, a vázat pedig Hollandiában készítették el, jelezve, hogy már a hajóépítés is nemzetközi faanyag-kereskedelemre épült. Ezt a hajót az Alacsony-Országokból (a mai Hollandia és Belgium térsége) indították a Balti-tenger kereskedővárosai felé, hogy nagy tömegben szállítson mindennapi árukat, például sót, fát, téglát és élelmiszert – nemcsak luxuscikkeket, ahogy korábban volt szokás.
Így alakította át a „szuperhajó” Európát
A Svlget 2 fedélzetén főzőedények, tálak, hajfésűk és imafüzérek is előkerültek, de a rakományból semmit sem találtak – valószínűleg a rakomány elsodródott a süllyedéskor. A kutatók szerint a hajó egyértelműen kereskedelmi célokat szolgált, nem katonaiakat. Az ilyen hajók megjelenése alapjaiban változtatta meg az északi kereskedelmet: a nagy méretű koggok lehetővé tették több tonnányi áru biztonságos, költséghatékony szállítását, így a középkori gazdaság fellendülésének kulcsszereplőivé váltak.
