
Régi szabályok, új problémák
Az ügy súlyát mutatja, hogy a brit szabályozás a világ egyik legrégebbi, mégis elavult rendszere. Az 1956-os Clean Air Act a halálos nagy londoni szmog után lehetővé tette a füstszabályozási zónák (SCA) létrehozását, ahol csak bizonyos tüzelőberendezések és tüzelőanyagok használata engedélyezett. Ez a rendszer azonban alig változott az elmúlt 70 évben. A zónák földrajzilag igen szűkek, az ellenőrzés gyenge, és csak nagyon kevés eset végződik pénzbírsággal. Ráadásul még a tökéletes végrehajtás sem oldaná meg a fő problémát, mivel az SCA-t elsősorban a látható füst csökkentésére tervezték, a PM2,5-szennyezésre nem.
Ráadásul a modern, „DEFRA-jóváhagyott” vagy „Ecodesign” kályhák mentesülnek a szabály alól, mert kevesebb látható füstöt bocsátanak ki, de még így is jelentős mennyiségű káros mikrorészecskét engednek a levegőbe — sokkal többet, mint egy gázkazán. 2010 óta több mint 4000 ilyen kályhára adtak felmentést, tovább gyengítve a szabályozás hatékonyságát.
Fokozódó használat, bővülő kiskapu
Egyre több brit otthonban jelenik meg a fatüzelés: 2018–19 során a háztartások 8%-a, míg 2022–23-ban már 11,7%-a használt szilárd tüzelőt. Az újonnan vizsgált otthonokban 2009-ben 7%, 2024-re pedig már több mint 10% volt kályhával felszerelve. Ez növeli a „tiszta füst paradoxonát”, amikor az egyes berendezések jobb hatékonysága eltörpül az ugrásszerűen növekvő használat mellett. A „környezetbarátabb” címke sokakat még inkább ösztönöz a fatüzelésre, azt sugallva, hogy ezek a berendezések ártalmatlanok.
Új levegőminőségi célok és kihívások
A 2025-ös környezetvédelmi javító terv két új célt tűz ki. Az első 46%-os csökkentést ír elő a PM2,5 éves átlagos koncentrációjában 2030-ig, a második cél a lakosság által belélegzett részecskék 30%-os csökkentése 2018-hoz képest. Ez erősebb egészségvédelmi hatást jelent, de csak szélesebb beavatkozásokkal érhető el, mivel a szigorúbb szabványok a mindennapi életet is érinthetik. A siker záloga a lakosság bevonása és a levegőszennyezésről szóló hatékony kommunikáció lesz.
Társadalmi és gazdasági akadályok
A levegőminőség még mindig nem elsődleges társadalmi ügy, a fatüzelést pedig sokan életük szerves részének érzik. Egy 600 fős felmérésben a válaszadók 61%-a szerint a fatüzeléshez mindenkit megillető jog, 52% pedig „szükségletnek” tartja, annak ellenére, hogy szinte minden otthonban elérhető a gáz- vagy elektromos fűtés. A válaszadók 39%-a nem tartotta a fatüzelést jelentős légszennyezési forrásnak, 53% pedig az egészségkárosodás miatt sem aggódott.
A megélhetési válság miatt egyre többen pénzügyi okokból fűtenek fával: 62% a gazdaságosságot, 48% az esztétikai értékeket említette motivációként. Ugyanakkor a számítások szerint a fatüzelés csak akkor olcsóbb, ha a tűzifát szinte ingyen szerzik be. A gáz- és hőszivattyús rendszerek messze költséghatékonyabbak a legtöbb háztartásban.
Hova tovább?
A levegőminőség javítása érdekében az új terv társadalmi egyeztetést ígér különféle beavatkozásokról — ez elengedhetetlen, hiszen a régi rendszer már nem működik. Szóba jöhet a kályhák szigorúbb szabályozása, zónás tiltások bevezetése, szmogriadók idején alkalmazott korlátozások, széles körű tájékoztatás, iskolai programok vagy támogatások azoknak, akiknek nincs alternatívájuk.
Végső soron a fatüzelés visszaszorítása csak akkor lehetséges, ha széles körben sikerül tudatosítani a kockázatokat, megcáfolni a modern kályhák ártalmatlanságának mítoszát, és gyakorlati alternatívákat kínálni a rászorulóknak. A kormány csak akkor érheti el a levegőminőségi célokat, ha a társadalom bevonását, a megfelelő információszolgáltatást és a viselkedésformáló lépéseket központi elemként kezeli.
