
Különleges temetkezési hagyományok
A 13. századtól egészen a 18. század végéig éltek ezek az emberek, akik egyedi temetkezési szertartás részeként kapták a maszkokat – ez a szokás más dél-amerikai régiókban gyakori, Kolumbiában azonban igazi ritkaság, pusztán ennél a négy múmiánál ismert. Sírrablások miatt alig maradt fenn információ az egykori életről és a temetkezés körülményeiről, azonban a kutatók most számítógépes CT-felvételekkel rétegenként leválasztották a maszkokat, így digitálisan tudták tanulmányozni a koponyákat.
Az arcok digitális újjászületése
Speciális szoftver segítségével először a koponyákra építették vissza a lágyrészeket, izmokat, zsírszöveteket – ez a digitális szobrászat módszere. A két fiatal férfi esetében modern kolumbiai férfiak lágyszöveteinek átlagát vették alapul, míg a gyermek és a nő arcához sajátos megoldásokat alkalmaztak, mivel nincs kortárs összehasonlítási adat. Az orr méretét és alakját a koponya csontos elemei, valamint több lehetséges forma átvizsgálása alapján választották ki. Fontos megjegyezni, hogy ezek a rekonstruált arcok nem pontos portrék: azt mutatják, hogyan nézhettek volna ki, de nem rögzítik a tényleges egyéni vonásokat.
Az utolsó simítások és a hitelesség kérdése
A kutatók a rekonstrukcióknál átlagos bőrszínt, haj- és szemszínt alkalmaztak, amelyet a régióból származó jelenkori adatok alapján választottak ki. Az arcokra semleges kifejezést adtak, majd következett a legnehezebb szakasz: a részletek kidolgozása. Ráncokat, szeplőket, szempillákat és pórusokat virtuálisan rajzoltak, amíg a lehető legéletszerűbb eredményt el nem érték. Mégis, mivel az egyéniségük nagy része így sem rekonstruálható, ezek a képek csak átlagos, valószínűsíthető arcokat mutatnak. Ezért a most először látható arcok inkább közelebb hozzák múltunk névtelen szereplőit, de személyes titkaik továbbra is rejtve maradnak.