Új irányban az európai rakéták fejlesztése
Erre utal többek között az, hogy az ESA már támogatja azokat a cégeket, amelyek bizonyították, hogy kis műholdszállítójuk alkalmas az újrahasználatra. Többek között támogatást is nyújt arra, hogy növeljék a rakéták teherbírását, valamint aktívan finanszírozza azokat a technológiákat, amelyek a függőleges indítást és leszállást teszik lehetővé. Bár jelentős pénzösszegekkel ösztönzik az innovációt, ezek a projektek széttagoltak, így a haladás lassabb a vártnál.
Az Ariane 6 átalakítása
A közelmúltban az ArianeGroup – az Airbus és a Safran közös vállalata – szerződést kapott az ESA-tól, hogy dolgozza ki, miként válhatna az Ariane 6 részben újrahasználhatóvá. A terv szerint a mostani szilárd hajtóanyagú oldalrakétákat folyékony hajtóanyaggal működő, visszahozható gyorsítórakétákra cserélnék. Ezeket a francia MaiaSpace fejlesztené, amely jelenleg is saját metánhajtású rakétáján dolgozik.
Ez a koncepció nem teljesen új: 2022-ben az ArianeGroup már felvetette a folyékony hajtóanyagú, újrahasználható oldalrakéták ötletét, amelyek jelentősen csökkentenék az üzemeltetési költségeket, és növelhetnék a kilövési gyakoriságot. A részletek egy friss tanulmányban láttak napvilágot, amelyet a 2025-ös Európai Repülési és Űrtudományi Konferencián mutattak be.
Felzárkózás az amerikai konkurensekhez
A SpaceX már 2015-ben sikeresen visszahozta, és 2017-ben először újra is használta a Falcon 9 első fokozatát – Európa ekkoriban még szkeptikus volt. Azóta a Blue Origin és más szereplők is csatlakoztak a visszahozható rakéták fejlesztéséhez. Franciaország nemrég nyíltan elismerte, hogy az Ariane 6 hagyományos koncepciója stratégiai hibának bizonyult, és egyre erősebb az elvárás, hogy Európa mihamarabb behozza a hátrányt.
Az Isar Aerospace, egy német startup, szintén elnyert egy ESA-támogatást, hogy megvizsgálja saját, újrahasználható első fokozatán alapuló demonstrátorrakéta lehetőségét. Első Spectrum-rakétájuk tavaly meghibásodott, de már készül a következő próbálkozás is.
Korlátok és esélyek
Ez alapján arra lehet következtetni, hogy az Ariane 6 főfokozata továbbra is egyszer használatos marad, mivel hét percnél is tovább működik, miközben kétszer akkora sebességet ér el, mint a Falcon 9 első fokozata – így a visszatérés sokkal nehezebb. Csak egyetlen hajtóművel szerelik, szemben az amerikai többhajtóműves megoldásokkal, ami tovább bonyolítja a biztonságos landolást.
A rakományvédő orrkúp és a felső fokozat szintén egyszer használatos. Mindezek ellenére a folyékony hajtóanyagú gyorsítórakéták bevezetése lehetőséget adna az ArianeGroupnak, hogy gyorsabban sajátítsa el a visszahozható rakéták technológiáját, hiszen egy-egy indítás során két vagy négy gyorsítót is tesztelhetnek egyszerre.
Európa valódi áttörése még várat magára
Miközben a MaiaSpace rakétája leghamarabb 2027-ben indulhat, az Ariane 6 egyelőre csak álmodhat a teljes – vagy akár részleges – újrahasználatról. Leszámítva a gyorsítók cseréjét, a rakéta többi része továbbra is eldobható marad. Bár ez előrelépés lehet, az európai űripar még komoly lemaradásban van az amerikai élmezőnyhöz képest.
