
Külön figyelmet érdemel: Ütemterv és bravúrok
Kína űrprogramja három fő fejlesztési irány mentén halad lendületesen: az új, gigászi hordozórakéta (Hosszú Menetelés 10 – Long March 10), egy korszerű, emberszállító űrhajó (Mengzhou) és a Lanyue nevű holdkomp. Június közepén a Lanyue sikeres tesztet hajtott végre: egy speciális rendszerrel szimulálták a holdi gravitációt, miközben a leszállóhajó fő- és segédhajtóművei aktívan működtek, hogy egy kráteres felszínen le tudjon szállni, majd onnan fel is szálljon.
Fontos kiemelni, hogy ez volt az első alkalom, amikor Kína emberes jármű le- és felszállását tesztelte földön kívüli égitesten. A Kínai Űrhivatal megerősítette: legkésőbb 2030-ra leszállnak a Holdra.
A sikeres Lanyue-tesztet gyors egymásutánban követte a Hosszú Menetelés 10 főfokozatának 30 másodperces próbája, amelyen hét darab, kerozint és folyékony oxigént égető YF-100K hajtóművet indítottak be. Ez a rakéta 210 tonnát lesz képes alacsony Föld körüli pályára juttatni – három főfokozat összeépítésével. A Mengzhou űrhajó vészhelyzeti mentőrendszerét szintén sikerrel tesztelték a közelmúltban.
Amerika és a fenyegető kínai előzés
Felszínesen nézve az amerikaiaknak talán nincs okuk aggódni: a NASA embereket juttatott a Holdra az Apolló (Apollo) programmal már 55 évvel ezelőtt. Sőt, a mostani kínai űreszközök látványosan hasonlítanak az Apolló modulokra, mintha csak egy korábbi sikert másolnának. Azonban az új Artemis-program ambíciói jóval messzebb mutatnak; például újrahasznosítható, utántölthető holdkompot terveznek, amely hosszabb távon a holdi gazdaság alapjait is megteremtené.
Mégis kulcsfontosságú hátráltató tényező az amerikaiaknál, hogy a Starship, a SpaceX fejlesztésében álló újgenerációs holdkomp ismét jelentős csúszásokkal küzd. Ez, valamint az új típusú rendszerek befejezetlensége miatt már most nagyon valószínű, hogy Kína megelőzi a NASA-t, és ezzel újra fellángol a holdverseny első fordulója.
Geopolitikai jelentőség: vége az amerikai kivételességnek?
Ennek alapján megállapítható, hogy ha Kína teszi le elsőként ismét a lábát a Holdra, az nemcsak technológiai, hanem mély geopolitikai üzenettel is bír. Ez a lépés szimbóluma lehet annak a korszaknak, amelyben már nem Amerika diktálja a nagy technológiai előrelépések ütemét. Ha Amerika hatvan évvel később sem tudja megismételni korábbi bravúrját, a világ számára nyilvánvalóvá válhat, hogy a vezető szerep Pekinghez kerül át.
Különösen erős az üzenet, hiszen Kína az utóbbi években számos hosszú távú stratégiát épített fel. Ha nemcsak egyszer hajtanak végre holdraszállást, hanem folyamatosan indítanak űrhajókat, ők diktálhatják a szabályokat a Hold körüli térségben is: kidolgozhatják a technológiai és adatkezelési szabványokat, elterjedhet a kínai nyelv mint űrforgalmi nyelv, fejleszthetik saját navigációs és kommunikációs rendszereiket a holdi missziókhoz.
A befolyás kiterjesztése nemcsak technikai, hanem világnézeti szinten is átírhatja az erőviszonyokat: a világ országai számára egyértelmű jele lehet annak, hogy a szisztematikus, állami irányítású, kevésbé pluralista társadalmi berendezkedés is képes világformáló eredményekre – szemben a folyamatosan változó és gyakran bizonytalan amerikai célokkal.
Kié lesz az űrbéli felsőbbrendűség?
Papíron ugyan Amerika nagyobb gazdasági erővel, több űrtapasztalattal és kiterjedt ipari háttérrel bír, ám az utóbbi évtizedekben a stratégiai következetlenség miatt rendszeresen elmarad a kitűzött céljaitól. Trump első ciklusában még 2024-re, mostanra viszont már talán csak 2027-re, vagy későbbre várható az első amerikai visszatérés. Politikai irányváltások akadályozzák a folyamatos haladást; hol a Hold, hol a Mars a cél, miközben a tudományos és mérnöki vívmányok állhatatos kitartást igényelnének.
Ezzel szemben a kínaiak folyamatosan, tartós finanszírozással, szisztematikusan, harminc-ötven éves időtávlatokban dolgoznak álmaik megvalósításán. Mindezek alapján megállapítható, hogy Kína jó eséllyel elsőként tér vissza, és hosszabb távon biztosítja jelenlétét a Holdon. Amerika valószínűleg néhányszor landolni fog, de kérdés marad, lesz-e belőle valódi holdi űrprogram.
Merre van előre Amerika számára?
Az USA számára a siker záloga az egyértelmű, hosszú távú politikai elköteleződés, a megfelelő finanszírozás, valamint a köz- és magánszféra támogatásának mozgósítása lehet. A célokat nemcsak kijelölni kell, hanem következetesen végig is kell vinni – akár ösztönző versenyek (például X-díjak, X-prizes) kiírásával. Jelenleg azonban az irány hiánya éppúgy béníthatja a magáncégeket, mint a nagyvállalatokat, és ez nemcsak gazdasági, hanem a világ egészének fejlődése szempontjából is veszélyezteti Amerika vezető szerepét.