Gyorsabb termesztési forradalom
Ősidők óta a gazdák a legfinomabb, legkeményebb vagy legnagyobb termést hozó növények magjait szórták tovább. Ez a folyamat azonban akár több ezer évig is eltarthat, mire egy vadon növő növényből piacképes, könnyen művelhető fajta lesz. A Cold Spring Harbor Laboratory kutatói szerint azonban ez a korszak most lezárulhat: a CRISPR-rel néhány jól meghatározott gén megváltoztatásával, majd a legjobb ízű gyümölcsök kiválogatásával és továbbnemesítésével az aranybogyó lényegesen gyorsabban idomulhat az emberi igényekhez – sőt, gyorsabban alkalmazkodhat az éghajlatváltozás, a betegségek és a szárazság jelentette kihívásokhoz is.
Mitől volt nehézkes az aranybogyó-termesztés?
Bár rokona a paradicsomnak és a padlizsánnak, az aranybogyó eddig főleg Dél-Amerikában termett, ott is elvadult formában. Amerikában és világszerte csak korlátozottan terjedt el, mivel a növények túlságosan szétterültek, nehezen kezelhetők voltak a földeken. A kutatók most ezt a problémát orvosolták, miközben a bogyók egyedülálló ízvilágát is megőrizték. Több száz aranybogyót végigkóstolva választották ki a legfinomabbakat továbbnemesítésre.
Kis méret, nagy potenciál
Az új, kompaktabb aranybogyó-vonalak már most ígéretesek: a növények sűrűbben telepíthetők, könnyebben szedhetők, így gazdaságilag is kedvezőbbek. Bár a termések egyelőre kissé kisebbek, a génszerkesztés tovább növelheti a méretet, vagy akár a betegségekkel szembeni ellenállóságot is. Most már csak a szabályozó hatóságok jóváhagyása hiányzik, hogy az új fajták világszerte elérhetők legyenek a gazdák számára.
