Az evolúció szerepe: a két lábon járás ára
Az emberek és a csimpánzok közeli rokonok, genetikai állományunk több mint 98 százaléka megegyezik. Mégis, utóbbiak lábujjainak ügyessége messze felülmúlja a miénket. Mindebből fakadóan az okokat az evolúciós fejlődésünkben kell keresni. Távoli őseink nagy valószínűséggel hasonlóan mozogtak, mint a mai csimpánzok: négy végtagjukat egyaránt használták. Ahogy azonban az emberi faj két lábra állt, lábainknak egyre inkább az egyenes járást, az egyensúly megtartását, testünk megtámasztását kellett szolgálniuk. Az egyenkénti lábujj-mozgatás elvesztette jelentőségét, cserébe azonban a kéz ujjai ügyesedtek – ez megnyitotta az utat a szerszámkészítéshez, íráshoz, zenéléshez, sőt még a cikkíráshoz is.
Izmok, amelyek összedolgoznak
Nem zárható ki annak a lehetősége, hogy a különbség nemcsak az evolúcióban rejlik, hanem anatómiai okai is vannak. A kézben több mint 30, a lábban több mint 20 izom található. A lábujjak mozgatásáért felelős izmok többsége – főleg a talpban és a vádliban – egyszerre mozgatja a négy kisebb lábujjat. Saját, külön mozgatóizmuk nincsen. Ezért is lehetséges, hogy bár rázni, mozgatni tudjuk a lábujjainkat, precízen, egyenként már nem. Ezzel szemben a kéz ujjainak mozgatására hat fő izomcsoport szolgál; a hüvelykujj és a kisujj ráadásul külön izmokat is kapott a pontosabb fogás érdekében.
A nagy lábujj kivétel – ehhez saját izmok kapcsolódnak, elsősorban azért, hogy járáskor előretolja a testünket. A többi lábujj azonban együtt dolgozik, így esélyünk sincs például a negyedik lábujjunkat önállóan elmozdítani anélkül, hogy a többi is mozdulna.
Agyunk súlyozása: a kéz az elsődleges
Az emberi test mozgatásához nem elég a megfelelő izomzat, „irányításra” is szükség van. Az agy motoros kérgében jóval több idegsejt foglalkozik az ujjak precíz vezérlésével, mint a lábujjakéval. Mindebből fakadóan jóval pontosabb és összetettebb parancsokat tudunk kiküldeni az ujjainknak, mint a lábujjainknak.
Mindezt figyelembe véve
Az ember lábujjai az egyensúlyozás, a stabil, két lábon járás mesterei lettek – elveszítették ugyan az egyenkénti mozgatás képességét, de cserébe kezünk ügyessége forradalmasította az életünket. Nem zárható ki annak a lehetősége, hogy az evolúció, az izomfelépítés és az idegrendszeri „súlyozás” együttesen háttérbe szorította a lábujjak önálló mozgását. Így hát bármennyire is irigyelnénk Ripley csimpánz-lábujjait, a mi fejlődésünk más irányt vett – és a billentyűzeten tíz ujjunkkal pötyögve ezt talán már soha nem is bánjuk igazán.
