A rejtélyes Doggerland nyomában
Doggerland egykor szárazföldi hídként kötötte össze Britanniát és Európa szárazföldjét, mígnem az emelkedő tengerszint az egész területet elnyelte, kialakítva a mai Északi-tengert. Nem volt kérdéses, hogy erdő borította táj volt, de a kutatók eddig nem tudták pontosan, mikor telepedtek meg az első fák, illetve mennyire volt barátságos a környezet a korai emberek számára.
A Sheffieldi Egyetem kutatói 252 üledékminta genetikai elemzése során – 41 tenger alatti fúrásból származó magból – mutatták ki a tölgy, szil és mogyoró jelenlétét már több mint 16 000 évvel ezelőtt. A hárs (Tilia), amely melegebb klímát kedvel, szintén nagyjából 2 000 évvel korábban jelent meg itt, mint a brit szárazföldön. Ez arra utal, hogy Doggerland egyfajta menedékként, északi mikrorefúgiumként működhetett a jégkorszak alatt, lehetővé téve a növény- és állatvilág túlélését.
Kihaltként ismert fajok szívós kitartása
A legnagyobb meglepetés mégis a Pterocarya, a diófélék rokonának DNS-e volt, amely az eddigi feltételezések szerint már 400 000 éve kihalt ezen a vidéken. Ezek az adatok is azt támasztják alá, hogy bizonyos, védett zugokban, úgynevezett mikrorefúgiumokban jóval hosszabb túlélést is elérhettek olyan fajok, amelyek máshol kipusztultak. Ez segíthet megmagyarázni Reid paradoxonát is: hogyan tudtak az erdők ilyen gyorsan elterjedni, miután a jégkorszak véget ért.
A vadon gazdagsága és az emberi túlélés
Az erdők jelenléte Doggerlandon nemcsak a növények miatt figyelemre méltó, hanem azért is, mert ezek a körülmények ideális élőhelyet jelentettek az állatvilágnak, például a vadkanoknak, és bőséges lehetőséget kínáltak az emberek megtelepedésére. Úgy tűnik, hogy jóval a Maglemose-kultúra (Maglemosian culture, 10 300 évvel ezelőtt) előtt gazdag ökológiai rendszer létezett itt, amelyet csak később öntött el a tenger.
Doggerland így nemcsak átjáró vagy összekötő kapocs volt Közép-Európa és a Brit-szigetek között, hanem valódi központi terület, amely évezredeken át segítette a túlélést, közvetítette a vándorlásokat és újra meg újra életet adott a jégkorszak ihlette Európának.
