Hogyan pattannak ki a köpenyföldrengések?
A földrengések többsége a kéregben, vagyis a földfelszínhez közeli, törékeny, repedező rétegben jön létre. A köpeny mélyebb réteg, ahol a kőzetek már annyira forrók és képlékenyek, mint egy sűrű karamell, így sokáig kizártnak gondolták, hogy ott is előfordulhatnak földrengések. Azonban az új elemzések egyre több, 35 km-nél mélyebben kipattanó rengést mutatnak, vagyis ezek már a Moho-határ, azaz a kéreg és a köpeny elválasztó felülete alatt keletkeznek.
Az ilyen mély földrengések többnyire alig vagy egyáltalán nem érzékelhetők a felszínen, és azonosításuk sem egyszerű. Az is bonyolítja a helyzetet, hogy a Moho-határ mélysége helyenként jelentősen eltérhet.
Új módszer: Földrengések a felszín alatt
A Stanford Egyetemen egy új módszert dolgoztak ki: az úgynevezett nyíróhullámokat vizsgálják, amelyek vagy a kéregben, vagy a köpenyben rekednek. Ezeknek a hullámoknak a mintázatából a kutatók pontosabban meg tudják határozni, hogy az adott földrengés a Moho-határ alatt vagy felett indult-e.
Az új technológiával készített térkép alapján a köpenyföldrengések szinte mindenütt előfordulnak, főleg sűrű sávban az Alpoktól egészen a Himalájáig – minden bizonnyal a hegységképződéshez vezető kontinensütközések miatt. Jelentős rengéscsoportok vannak Kanada Baffin-öböl térségében, Oroszországban, sőt az Egyesült Államok nyugati területein is.
A találatok meglepetései és jelentősége
Néhány, eddig ismeretlen helyen is regisztráltak köpenyföldrengéseket, például a Bering-tengeren. A kutatás új eszközt ad a tudósok kezébe, hogy pontosabban vizsgálhassák a mélyföldrengéseket – azok kialakulását és kiváltó okait –, és rutinszerűen feltérképezhessék ezt a különös, rejtett földtani világot. Az eredmény minden földtudományi kutató számára új lehetőségeket nyit meg.
