Kvantumblokkokkal a pontosabb válaszokért
A fejlesztők kisméretű, úgynevezett Cayley-paraméterezett unitér adaptereket (CUA) alkalmaztak, melyek speciális matematikai mátrixokként viselkednek. Ezek képesek alkalmazkodni az adott feladat igényeihez, és a fő modell változatlanul hagyott paraméterei mellett illeszkednek be a rendszerbe. Az így létrejött MI-hibridet aztán a 156 qubites IBM Quantum System Two processzorra töltötték fel, s a tanítás során mindössze 6 000 új paramétert adtak hozzá a Meta által fejlesztett, 8 milliárd paraméteres alapmodellhez. Ez a paraméterszám csupán 0,000075%-os növekedést jelent.
Külön figyelmet érdemel, hogy
A kvantumosított MI-modell perplexitása 1,4%-kal csökkent, vagyis pontosabbá vált, miközben változatlanul rendkívül kevés új adatot igényelt. Ennél is fontosabb, hogy a kvantum által adott előny már most mérhető, és a technológia fejlődésével várhatóan csak tovább nő majd. Az egyik tesztkérdés például azt firtatta, mely óriásbolygóknak van gyűrűrendszere: míg az alapmodell hibásan kizárólag a Szaturnuszt nevezte meg, a kvantumadapterrel működő rendszer mindegyik gyűrűs óriásbolygót helyesen felsorolta. Egy másik kérdés – a génáramlás populációgenetikai hatásaira vonatkozóan – szintén helyesebb választ adott az új hibrid MI.
Hatékonyság gondos hibakezeléssel
A kvantumszámítás egyik legnagyobb kihívását a működés közben fellépő hibatényezők jelentik – ilyen „zaj” keletkezhet például a szomszédos qubitek kölcsönhatásai, a Föld mágneses mezeje, vagy akár a Wi‑Fi és a mobiltelefonok sugárzása következtében is. A kutatás kiemelt célja volt, hogy minimalizálják ezeket a hibákat, és így valóban összehasonlítható eredmények születhessenek a hagyományos, illetve a kvantumos MI-megközelítések között.
Ezt követően: cél a kvantumfölény
A fejlesztők következő lépése az lehet, hogy már nemcsak a Cayley-adaptereket, hanem az egész modell kvantumkörét közvetlenül kvantumszámítógépre viszik át. Így még nagyobb pontosságot és kisebb paraméterszámot remélnek elérni – ami áttörést jelentene az MI fejlődésében. A végső cél: elérni a kvantumfölényt („quantum supremacy”), vagyis azt, hogy a kvantumalapú rendszerek olyan feladatot is megoldjanak, amelyre a klasszikus számítógépek már soha nem lennének képesek. Az IBM kvantumgép első sikere ezen az úton mindenesetre már megszületett.
