Pénzt kérnek, függetlenül attól, hogy lesznek-e felhasználók
A SpaceX szerint a kormányzati támogatások nem köthetők ahhoz, hogy a lakosok ténylegesen megrendelik-e a Starlink internetet, vagy sem. Elvárják, hogy az államok akkor is fizessenek, ha alig akad előfizető. Ez azt is jelenti, hogy a Starlink nem köteles külön hálózati kapacitást félretenni a támogatott területek számára. Ehelyett továbbra is rugalmasan osztja el a műholdas rendszer kapacitását szükség szerint, a mindenkori kereslet alapján.
Kiemelten hangsúlyozzák, hogy nem vállalnak felelősséget amiatt sem, ha az internethez való hozzáférést biztosító eszközök szakszerűtlenül kerülnek felszerelésre. Így a lakosok magukra vannak utalva, és ha szeretnék, külön díjért rendelhetnek professzionális beszerelést.
Nincs nagyobb kedvezmény az előfizetőknek
A támogatással lefedett területeken a SpaceX legfeljebb havi 80 USD-t (kb. 29 000 Ft), valamint adókat és díjakat számláz majd az alacsony jövedelmű háztartásoknak. Ez az összeg alig kevesebb, mint a jelenlegi piaci árak: a Starlink havidíjai jellemzően 18 000 és 43 000 Ft között mozognak. Akik nem felelnek meg a kedvezményes program feltételeinek, a megszokott árakat fizetik. Különösen fontos kiemelni, hogy a SpaceX nem biztosít olcsóbb csomagot, mint eddig.
A Trump-kormányzat szabálymódosítása lehetővé tette, hogy a műholdas szolgáltatók is könnyedén juthassanak állami forráshoz, miközben a programot eredetileg optikai hálózatok kiépítésére szánták volna. Így a Starlink a támogatási pénzekből anélkül juthat jelentős összeghez, hogy helyben fizikailag kiépülő infrastruktúrát hozna létre.
Kevesebb felelősség, kevesebb adatközlés
A SpaceX egy sor engedményt vár el: szerintük a bírságolás, a jelentési kötelezettségek, valamint a munka- és biztosítási szabályok rájuk nem érvényesek. Érvelésük szerint nem alkalmaznak és nem szerződtetnek külön munkavállalókat, alvállalkozókat a helyszíneken, tehát nem vonatkoznak rájuk a „hagyományos” támogatott cégekre érvényes előírások.
Azt is kikötik, hogy nem számolnak be részletesen a támogatás felhasználásáról. A műholdas szolgáltatókra szabott „LEO-mellékletet” minden támogatási szerződéshez csatolni szeretnék, hogy az együttműködés országos szinten egységes legyen, és az állami szabályok csak minimális mértékben érvényesüljenek.
Az infrastruktúra: nincs helyi telepítés, csak csomagküldés
Ami ezután jött, arra senki sem számított: a SpaceX elutasít minden kiegészítő teljesítménytesztet vagy helyi mérési elvárást, amely túlmutatna az egységes nemzeti irányelveken. Az általuk „standardnak” tekintett telepítés annyit jelent, hogy postán vagy futárral juttatják el a műholdas eszközöket a felhasználónak, minden más szolgáltatás (például beszerelés) extraként, pluszdíjért kérhető.
Javaslatuk értelmében a teljesítményteszteknél kizárnák azokat a felhasználókat, akiknél a fogyasztói (CPE) eszközt rosszul telepítették, illetve akiknek a készüléke sérült vagy hibás. Arról is a SpaceX döntene, hogy mely felhasználók adatait veszi figyelembe. Ezzel a szolgáltató lényegében magára szabná a teljesítmény-ellenőrzés rendszerét.
Folyamatos fizetség, minimális számonkérés
A SpaceX azt szeretné, hogy már akkor is kifizessék nekik a támogatás 50 százalékát, amikor igazolja, hogy képes BEAD-minőségű internetet (100 Mbps letöltés, 20 Mbps feltöltés) biztosítani bármely jelentkező ügyfélnek a támogatott régióban, tíz napon belül. A fennmaradó összeget tíz év alatt, negyedévente utalnák át.
Érvelésük szerint a támogatások összekapcsolása a felhasználók vásárlási döntéseivel nem semleges a technológiával szemben, ezért ezt el kell kerülni. Mivel a legtávolabbi és legnehezebb térségekbe kaptak koncessziót, kizárólag következetes, biztos kifizetéssel tudják garantálni a projekt sikerét.
Látványos politikai húzás, nyitott kérdések
A legfontosabb kérdés még mindig megválaszolatlan: vajon az államok rábólintanak-e a SpaceX által elvárt feltételekre, vagy keresztbe tesznek a műholdas gigacég terveinek? Az egyértelmű, hogy a SpaceX minden eszközzel igyekszik csökkenteni saját kockázatát és felelősségét, miközben maximalizálná az államtól érkező forrásokat – akár az alacsony jövedelmű háztartások kárára is. Ha követik példájukat, a hasonló cégek, köztük az Amazon LEO-hálózata is hasonló támogatási feltételekhez juthat.
A gigászi támogatási program célja eredetileg a modern, helyben létesített, ellenőrizhető infrastruktúra kiépítése volt, mára viszont kérdéses, mennyire sikerül ennek megfelelni egy olyan piacon, ahol a támogatott szolgáltató szinte minden felelősséget igyekszik hárítani magáról.
