Egy segítő MI, nem helyettesítő
A fejlesztők célja nem az orvosi szakértelem helyettesítése, hanem egyfajta szűrőeszköz létrehozása. Az MI önállóan átnézi a betegadatokat, és megjelöli azokat a pácienseket, akik nagyobb odafigyelést igényelhetnek. Olyan jeleket keres, mint a memóriazavar, gondolkodásbeli problémák vagy a hozzátartozók által említett viselkedésbeli változások. Lényeges hangsúlyozni, hogy ezek a jegyzetek sokszor jóval hamarabb utalnak kognitív hanyatlásra, mint maga a diagnózis.
Erre utal többek között az is, hogy a rendszer nem diagnosztizál, csupán segít abban, hogy a szakemberek felismerjék, mely pácienseket érdemes jobban megfigyelni – főleg azokon a helyeken, ahol kevés a szakorvos.
Az ügynökrendszer előnyei
A kutatók egy úgynevezett „ügynöki” stratégiát alkalmaztak: öt különálló MI-modul működik együtt, közösen átnézve és javítva egymás munkáját. A rendszer alapjául a Meta-féle Llama 3.1 nyelvi modell szolgált, amit három évnyi, klinikusok által értékelt orvosi jegyzeteken tanítottak be. Ezek között rendelői látogatási jegyzőkönyvek, haladási jelentések és zárójelentések is voltak, a páciensek kognitív állapotára vonatkozó megjegyzésekkel.
A tanulás során az MI fele-fele arányban látott olyan kórlapokat, amelyeken volt, illetve nem volt szó kognitív problémákról – így kiegyensúlyozott mintán tanulhatott. A végső rendszer 91%-ban egyezett meg a szakemberek értékelésével.
A pontosság meglepő buktatói
Amikor a rendszer egy teljesen új, valósághűbb adathalmazon dolgozott, a pontossága 62%-ra esett vissza, vagyis tízből közel négy gyanús esetet nem vett észre. Ezt követően a kutatók újra átvizsgálták azokat az eseteket, ahol az MI és az emberi szakértők eltérően vélekedtek.
Érdekes módon a független szakértők az esetek 44%-ában végül az MI-vel értettek egyet, nem pedig az eredeti orvosi feljegyzéssel. Az MI gyakran pontosabban, szigorúbb kritériumok alapján dolgozott: csak ott jelzett problémát, ahol kifejezett utalás volt memóriazavarra vagy zavartságra, függetlenül attól, hogy máshol szerepelt-e hivatalos diagnózis.
Lényeges hangsúlyozni, hogy ebből is látszik: az orvosok által manuálisan végzett kórlap-áttekintésnek megvannak a maga korlátai, míg a gépi elemzés a halványabb jeleket is képes lehet észrevenni.
Az MI-integráció kihívásai
Fontos kitétel, hogy az MI-t ugyan klinikailag validált mintán tesztelték, de a rendszer egyetlen egészségügyi hálózat jegyzetein tanult. Ezért könnyen lehet, hogy eltérő dokumentációs gyakorlatoknál csökken a pontossága is.
Ráadásul minden az orvosi jegyzetek minőségétől függ – ezen csak úgy lehet javítani, ha a fejlesztést különböző egészségügyi intézményekre is kiterjesztik.
Erre utal többek között az, hogy a rendszer nem azonnal változtatja meg a mindennapi gyakorlatot; inkább a háttérben fut, hogy kiemelje a kockázatos eseteket, és indokolja a jelzéseit. Mindez egyelőre éles környezetben még nem működik, de a cél az, hogy idővel a klinikai jegyzetek szerves részévé váljon, segítve az orvosokat a gyorsabb felismerésben.
