Miért számít a mozgás sokszínűsége?
Köztudott, hogy a rendszeres testmozgás csökkenti a halálozási kockázatot, és hozzájárul a testi-lelki egészséghez. Sokáig azonban nem volt világos, vajon egy-egy sportág ad-e plusz előnyt, vagy inkább az számít, mennyire változatosan edzünk. Ennek jártak utána a kutatók: több mint 170 ezer résztvevő életét követték több mint 30 évig. A résztvevők kétévente számoltak be egészségi állapotukról, szokásaikról, és arról, milyen típusú mozgást, milyen rendszerességgel végeznek.
Három évtized mozgás és életmód adatbázisai
Az amerikai nővérek és egészségügyi szakemberek körében gyűjtött adatok alapján a résztvevők az évtizedek alatt tucatnyi mozgásformát űztek: a sétától és futástól kezdve a kerékpározáson, úszáson, evezésen, kalisztenikán (calisthenics) át egészen a tenisz, squash vagy racquetball játékáig. Később már a súlyzós és ellenállásos edzés, jógázás, nyújtás, illetve a kertészkedés és ház körüli munkák is bekerültek a listába. Még a napi megmászott lépcsők számát is rögzítették – minden lépcsőfokot 8 másodperces becsléssel számolva.
A kutatók az összes mozgás mennyiségét is pontozták, ehhez MET-értéket (anyagcsere-egységet) használtak, amely megmutatja, mennyi plusz energiát használunk a pihenéshez képest.
Szokások, egészség és életkilátások
A legaktívabb emberek szinte minden mutatóban jobban teljesítettek: ritkábban dohányoztak, kevesebb volt közöttük a magas vérnyomással vagy magas koleszterinszinttel élő. Inkább egészségesen étkeztek, kevesebb alkoholt fogyasztottak, erősebb társas kapcsolatokkal rendelkeztek, és természetesen sokféle sportot űztek.
Hosszú távú hatások: mit mutatnak a számok?
Harminc év alatt 38 847 résztvevő hunyt el, közülük több mint 10 ezren szív- és érrendszeri betegségben, 10 719-en rákban, 3 159-en légzőszervi megbetegedésben. Noha a magasabb mozgásmennyiség (kivéve az úszást) szinte minden mozgástípusnál csökkentette a halálozási kockázatot, az előnyök nagyjából heti 20 MET-óra után már nem növekedtek tovább.
Különösen a séta bizonyult hasznosnak: akik a legtöbbet sétáltak, 17%-kal kisebb eséllyel haltak meg idő előtt, míg a legtöbbet lépcsőzők 10%-kal csökkentették ezt a kockázatot. A tenisz, squash és racquetball 15%-kal, az evezés és a kalisztenika (calisthenics) 14%-kal, a súlyzós edzés és a futás 13%-kal, a kocogás 11%-kal, míg a kerékpározás 4%-kal mérsékelte a kockázatot.
A változatos mozgás ereje
Ez azonban csak a jéghegy csúcsa volt: a legtöbbféle mozgást végzők 19%-kal kisebb eséllyel haltak meg bármilyen okból, mint azok, akik csak kevés sportágat űztek. Szívbetegség, rák, légzőszervi és egyéb betegségek esetén is 13–41%-kal javultak az esélyek, ha sokféle tevékenység szerepelt a hétköznapokban.
Korlátok és következtetések
Mivel az adatok önbevalláson alapultak, a pontos energiafelhasználást nem lehetett minden esetben tökéletesen rögzíteni, és a résztvevők döntően fehér, középosztálybeli emberek voltak, így az eredmények általánosíthatósága korlátozott. Mégis, minden eredmény abba az irányba mutat: a hosszabb, egészségesebb élethez nem elég csak mozogni – a kulcs a minél változatosabb fizikai aktivitás.
