Hatalmas szuperhalmaz a láthatatlanság zónájában
A Vela-szuperhalmaz legalább 20 galaxishalmazból áll, mindegyikük több száz vagy akár ezer galaxist tartalmaz. Mindegyik elemet a gravitáció tartja össze egyetlen gigászi képződménnyé. A hatalmas szerkezet körülbelül 800 millió fényévre helyezkedik el tőlünk, mélyen a Tejútrendszer sűrű sávján, a „kitérés zónáján” belül, ahol a fényes csillagmező és a porrétegek a láthatóságot szinte teljesen lehetetlenné teszik. Egy évtizede csak terra incognitának, ismeretlen vidéknek nevezték.
Két mag határozza meg a gigászt
A kutatók mintegy 65 000 korábbi galaxistávolság-adatot, 8 000 új vöröseltolódás-mérést és összesen közel 2 000 további infravörös megfigyelést kombináltak, hogy végre megmérjék a Vela-szuperhalmazt. Így fény derült igazi nagyságára: a szerkezet körülbelül 300 millió fényév széles, vagyis hozzávetőleg 3 000-szer nagyobb, mint a Tejútrendszer átmérője, tömege pedig mintegy 30 milliárd naptömeg. A tömeg zöme két mag körül koncentrálódik, amelyek egymás felé mozognak.
A Vela most már nagyobb tömegű, mint a Laniakea-szuperhalmaz, ahol a Tejútrendszer is található, és szinte utoléri a Shapley-szuperhalmazt – amelyet jelenleg a legnagyobbnak tartanak. Bizonyos szerkezetek, például a Sloan nagy fal (Sloan Great Wall) és a Dél-sarki fal (South Polar Wall) még nagyobbak, de ezek szuperhalmazokból álló óriásfalak.
Pillantás a rejtőzködő univerzumra
A Tejútrendszer „kitérés zónájára” évtizedek óta úgy tekintenek, mint az éjszakai égbolt legfrusztrálóbb foltjára – a sűrű csillag- és porrégió a látható égbolt mintegy 20 százalékát eltakarja. A Vela feltérképezéséhez a kutatók a dél-afrikai MeerKAT rádiótávcsőhöz is fordultak, amely az infravörös és a hidrogénfelhőkből érkező sugárzást is képes érzékelni – így sikerült a galaxisok mozgását pontosan követni ott is, ahol a látható fény kudarcot vall.
Becslések szerint a jövőben fejlettebb rádióteleszkópokkal még részletesebb térképek készülhetnek, bár valószínű, hogy soha nem fedhető fel teljesen a rejtett szerkezet. A kozmosz legnagyobb képződményeinek pontosabb ismerete segítheti az univerzum modellezését, hiszen csak akkor igazolható egy-egy kozmológiai elképzelés, ha pontosan ismert a szerkezetek mérete és mozgása.
A szuperhalmaz új „Vela-Banzi” nevet is kapott, ami a „széles körű feltárást” jelenti a xhosza nyelvben – azokban a dél-afrikai közösségekben, amelyek közeléből a felfedező csillagászok a világűrbe pillantottak.
