Az agy és a petefészek szinergiája
A csontos halak – ideértve a medakát is – szinte minden édesvízi és tengeri környezethez alkalmazkodtak. A nőstények csak akkor hajlandók párzásra, amikor petéik megérnek, és hamarosan lerakásra kerülnek. Ennek összehangolása kulcsfontosságú: ha a szaporodási vágy és a peteképződés nem szinkronizálódna, sok energia veszne kárba. Arra lehet következtetni, hogy egy finoman hangolt neuroendokrin rendszer szabályozza mindezt, ám eddig nem volt világos, pontosan mely ideg- és hormonpályák felelősek ezért.
A kulcs: a progeszteronreceptorok az agyban
A japán kutatók – a Hiroshimai Egyetem, a Tokyo University of Agriculture and Technology, az Oszakai Orvostudományi Egyetem és a Tokiói Egyetem együttműködésében – nőstény medakákon vizsgálták a szaporodási viselkedést. A hal különleges: mindennap új petéket rak, így ideális a ritmusok követésére. Segítségével kiderült, hogy az ovulációtól a szexuális viselkedésig vezető út során speciális hormonok – főként a progeszteron – játszanak kulcsszerepet, amelyek az agyban lévő receptorokon keresztül fejtik ki hatásukat.
Érdekesség, hogy ha egy génbeavatkozással megakadályozták az agyalapi mirigy által termelt luteinizáló hormon (LH) működését, a nőstények már nem tudtak ovulálni. Bár a peték ott voltak, a nőstények minden udvarlást elutasítottak. Ha azonban ezeknek a halaknak progeszteronanalógot adtak, visszatért a szexuális fogékonyságuk – bár a peték még ekkor sem ürültek ki. Ez arra utal, hogy a progeszteron közvetlenül az agyban fejti ki ezt a hatást, és nem a petefészkeken keresztül.
Tágabb jelentőség és a következő lépés
A kutatók részletesen meghatározták az ovuláció és a szexuális aktivitás napi időzítését is: a peték általában két órával a világítás felkapcsolása előtt érnek meg, a szexuális aktivitás pedig fél-egy órával előtte csúcsosodik ki. Ebből adódóan a nőstény medakák szexuális viselkedése szinkronban van az ovulációs ciklusaikkal.
Különösen szembetűnő ez akkor, ha azt vizsgáljuk, miként segíthetnek ezek az új eredmények a nőstény halak agyi idegpályáinak feltérképezésében. Arra lehet következtetni, hogy a hormonális jeleket közvetlenül az agy érzékeli, és ez indítja el a szexuális viselkedést. A következő lépés az lesz, hogy feltérképezzék a konkrét agyi idegköröket, amelyek mindezt szabályozzák.
