Az ovarium tartalékának titka
A petefészkek két létfontosságú funkciót látnak el: előállítják a petesejteket, és folyamatosan termelik a nemi hormonokat (ösztrogén, progeszteron, tesztoszteron). Ezeknek a struktúráknak a kialakulása már az embrióban elkezdődik. Az úgynevezett csírasejtek hálós szerkezetbe rendeződve fejlődnek, amelyeket fészkeknek hívunk. Amikor a fészkek szétesnek, a petesejtek egy speciális sejtréteg, a pregranulosa sejtek burkolatába kerülnek. Így jön létre a petefészek tartaléka, vagyis a primordiális tüszők összessége.
A primordiális tüszők körülbelül húsz héttel a megtermékenyülés után alakulnak ki, és a petefészek belső peremén csoportosulnak. Ezekből a tartaléksejtekből később érett petesejtek és nemi hormonok képződnek. Mindezek ellenére, ha hibák csúsznak a folyamatba, különböző betegségek, például policisztás ovárium szindróma (PCOS) alakulhatnak ki, amelyek pontos oka mindmáig rejtély.
Hiánypótló új kutatási módszerek
Az új majommodell lehetővé teszi, hogy a kutatók élethű laboratóriumi petefészek-modelleket hozzanak létre, amikkel a termékenységi problémák gyökerei is feltárhatók. Így már világosabbá vált, hogy mely sejtes és molekuláris folyamatok vezetnek a petesejt-tartalék kialakulásához. A kutatócsoport különféle időpontokban (a megtermékenyítést követő 34., 41., 50–52., 100., és 130. napon) elemezte a nőstény makákók petefészkét, hogy megragadják a kritikus változásokat.
Kimutatták, hogy a pregranulosa sejtek két hullámban jelennek meg, azonban csak a második hullám (a 41–52. nap között) eredményezi azokat a sejteket, amelyek összeállva kialakítják a primordiális tüszőket. Két olyan gént is felfedeztek, amelyek már a második hullám előtt aktívak – ezek további tanulmányozása segíthet a meddőség okainak feltárásában.
Új kérdések, új remények
Meglepő eredmény, hogy a petefészek már születés előtt is próbafolyamatokat végez: néhány központi tüsző hamarabb érik, és képes hormonokat termelni. Ez is közelebb vihet a válaszhoz, hogy miért alakul ki PCOS bizonyos esetekben. A kutatóknak azonban figyelembe kell venniük, hogy ezekben az embrionális szakaszokban a sejtek összetétele akár napokon belül is jelentősen módosulhat, ezért a jövőben jóval részletesebb időbeli mintavételre lesz szükség.
Mindent egybevetve ez az úttörő munka új utakat nyit a női meddőség kezelésének kutatásában, és magyarázatot adhat arra, miért jelentkeznek bizonyos termékenységi problémák már fiatal korban is.
