A használt ruhák kánaánja
Régebben alig találtam ruhát a méretemben, most viszont a GLP-1 gyógyszerek népszerűsége miatt már túl sok is a választék. Téli ruhatáram eddig leginkább fekete volt, némi szürkével – most viszont mintha nem is az én gardróbom lenne: színek, textúrák, minták! Az Ozempic-fogyás miatt a kínálat elképesztően bőséges és olcsó.
Nem luxusmárkákra vadászom, hanem tartós, hétköznapi női ruhákra, amelyek a fast fashionnel ellentétben jó állapotban maradtak. Sosem hordtam blézert, most mégis két különleges darabbal büszkélkedhetek: egy barna buklé gyapjú blézerrel és egy zöld bársony, hajtókás szmokingdzsekivel. Mindkettő kevesebbe került, mint két tál pho (kb. 5 000–6 000 forint).
Miért éri meg turizni?
A ruhatárakat nem azért számolják fel, mert kimentek a divatból, hanem mert az új GLP-1 gyógyszerek miatt a méretek teljesen megváltoznak, így még a kedvenc daraboktól is megválnak. Egyre többen fedezik fel a turizás új aranykorát: 2025-ben az amerikai használt ruhapiac értéke nagyjából 20 000 milliárd forint lesz (56 milliárd USD, 14,3%-os növekedéssel), a használtruha-üzletek forgalma 39,5%-kal nőtt, a GLP-1-et használók költése pedig 80%-kal ugrott meg.
Sokan gazdasági vagy környezetvédelmi okból választják a turizást: tavaly az Egyesült Államokban megvásárolt ruhadarabok mintegy egyharmada használt volt, ami jelentős erőforrás- és szén-dioxid-megtakarítást eredményezett.
